7.Fejezet: Baj van?!

Bocsánat a kissé késői megjelenést, de itten is van a 7.-ik rész. Remélem tetszeni fog! :) Jó szórakozást angyalaim! :)) <3

Reggel van. Az, hogy honnan tudom?! Onnan, hogy felébredtem (nahát), viszont most nem a nap miatt sikerült felkelnem. Egy frászt! A macskának kellett felkeltenie. Mármint inkább a... macska miatt. Valójában Tami ébresztett fel a maga módján.
- Kel-jél már fel! - Ordította torkaszakadtából Tami és ha netán az ordibálás nem elég, hozzáteszem, hogy még az ágyon ugrálva tette ezt, közben a párnájával csapkodva engem.
- He? - Tettem fel a kérdést Taminak résnyire húzott szemekkel.
- A macska éhes! - Kiabálta újra Tami, de úgy mintha ez olyan meglepő lenne (hogy a macska éhes reggel). Hát én erre csak megfordultam és lehunytam a szememet, jelezve, hogy: a macska majd kap enni....KÉSŐBB! Azonban köztudott tény, hogy Tami nem az a könnyen felados tipus, így hát a második pillanatban már is a földön találtam magamat. Ennek mindig le kell löknie az ágyról?!
- Na most már adsz enni a CICÁNAK? - Mondta egy oktávval lentebb véve a hangját, a cica szót pedig jól megnyomta, amivel jelezte, hogy nem csak a cica hanem Tamara Freelove is éhes, magyaránt ő is kér enni.
- Persze, hogyne. Miért is ne?! Adok enni a cicának és Tamikának enni. - Keltem fel a padlóról és fáradtan elindultam az ajtó irányába.
- Őöö...- Szólalt meg a hátam mögött Tami.
- Van rendelés? - Fordultam felé hunyorgó szemekkel.
- Előtte ajánlatos...lenne megfésülködni. - Felelte, mire én csak megforgattam a szememet. - Na várj, majd én! - Mondta újból s majd megfogta a kezemet és mosolyogva szögdécselve elmentünk a fürdőszobába, ahol Tami kifésülte és a gyerekes boci szemeinek köszönhetően be is fonta. Közbe pedig megvitattuk, hogy a pizza az finom...Ezek után lementünk a konyhába, ahol a két cicával is találkoztunk. Megsimogattam őket, aztán pedig elővettem 2 műanyag tányért amibe száraz kaját öntöttem nekik. Addig Tami elkészítette kettőnknek az ultra finom gabonapelyhet.

- Te! - Kezdte Tami, miközben leültünk az asztalhoz és elkezdtük enni a gabonapelyheket.
- Én? - Vágtam rá hülyéskedve, mire Tami bólogatott.
- Menjünk el erre-arra! - Kérlelt engem.
- Oké. Hova? - Egyeztem bele könnyen.
- Csak úgy sétálgassunk. - Válaszolta. Miután megettük a reggelinket, felmentünk a szobámba, felöltöztünk, aztán lementünk a konyhába, hogy a hűtőre ragasztjuk egy cetlit amin az állt, hogy a környékre mentünk sétálni óvatosan (anyu kedvéért odaírtuk, hogy óvatosan).
- Játszótér vagy pedig a belváros felé parancsol menni, kisasszony? - Kérdeztem Tamit, mutatva a bal és jobb oldalra.
- Játszótééér. - Visítozta. Igen Tami, igen gyerekes tud lenni, de emellett rendkivűl okos is egyben. Egyébként ahol mi lakunk az egy kissé-kevésbé eldugott hely, mert mindenki bent lakik a belvárosban. Ezeken az utcákon csak a helyi lakosok járkálgatnak.
A játszó felé fogócskázva jutottunk el Tamival, persze az már alap, hogy fogócska közben rengeteget poénkodtunk.

 Olyan jó barátnőm és a legjobb, hogy az unokatestvérem is egyben!
- Még mennyi idő? - Kérdezte Tami.
- Itt is vagyunk, csak nézz az orrod elé! - Feleltem és a kezemmel Tami elé mutattam, ahol a játszó volt, olyan 100 méterre. És különös mondón kettő fiút sikerült észrevennünk Tamival, akik a hintán ültek, de csak lógtak azon. reflexből álltam meg mert az a kettő fiú Harry és Louis volt. Értelmetlen pofát vágva néztem Tamira akinek viszont fülig ért a szája. Erre a látványra még értetlenebb pofát vágtam.
- Az a göndör! - Visította halkan.
- Oda menjünk? - Kérdeztem mosolyogva, mire Tami hevesen bólogatni kezdett.
- De hátulról. - Mondta, s majd gyorsan megkerültük a játszót (továbbra is 100 méter távol létben), így hát a fiúk mögött közeledtünk a játszóhoz egyre közelebb. 20 méternél azonban már lehetett hallani, hogy miről beszélgettek.
- Mikor adják le? - Hallottam Louis hangját.
- Ma este. - Felelte Harry hangja, mire Louis sóhajtott egyet, ekkor érkeztünk oda.
- Búúh - Adtuk ki Tamival egyszerre a rettentően ijesztő hangot. Érdekes módon Harry le esett a hintáról, Louis pedig vele tartott, szóval lehet, hogy valóban jól adtuk ki ezt a hangot...na mindegy.
- Félős cicák! - Mondtam nekik huncogva, az egyik szemöldökömet felhúzva, mire mind a ketten elröhögték magukat és felálltak. Leporolták magukról az apró kavicsokat, aztán Louis rám kacsintott, de láttam, hogy valami nincs rendben, mert ilyenkor már mondta volna a maga hülyeségeit., de nem foglalkoztam vele mert mellém állt és a kisujját az enyémre kulcsolta. Harryre néztem aki...nos ő Tamit bámulta, aztán rám nézett és elmosolyodott jelezvén, hogy tetszik neki Tami.
- Tami ő itt Harry, Harry ő itt Tami aki az unokatesóm és a barátnőm egyben. - Mutattam be őket egymásnak, mire Harry kinyújtotta a kezét Tami felé, hogy kezet fogjanak.
- Szia! Harry vagyok! - Mondta Harry miközben Tami kezet fogott vele. Tami nem szólalt meg az első kettő másodpercben de aztán hirtelen felébredt.
- Szervusz! Tami vagyok de megengedett a T becenév. - Felelte Tami mosolyogva Harry szemébe nézve, de úgylátszik eltévedtek egymás tekintetében. Louissal összenéztünk. Ennyi kellett Louisnak, ő odaugrott kettőjük közé
- Én pedig Louis! De láthattál már az ablakból is. - Kiáltotta Louis Taminak mire ő megrezzent de rá mosolygott Louisra. - Tami. - Tette hozzá gyerekesen Louis.
-A-a, fiúknak T! - Állt harcba Tami. Ebből az lett, hogy végűl farkasszemet néztek egymással amit természetesen Tami vesztett el, így hát Louis is hívhatja Taminak.
- Egyébként, hogy-hogy erre? - Kérdeztem Louistól és Harrytől.
- Hát ömm..- Vakarta a fejét Louis. - Erre fele. - Mondta válaszként Louis, mire én felvontam a szemöldökömet, mert úgy látszik, hogy ha valaki rosszul hazudik az nem más mint Louis.
- Az a sok fotós, a városban...ide menekültünk. - Vágta rá 5 másodperc után Harry, mire Louis egyetértően bólogatott. - Sétafikáljunk? - Kérdezte Harry hol rám hol pedig Tamira nézve.
- Igen! - Vágta rá azonnal Tami, így hát Harry és ő már el is indultak. Louissal továbbra is ott álldogáltunk, mire ő kinyújtotta a kezét, én  pedig bele raktam a tenyeremet. Erre Louis egy mozdulattal átkulcsolta az ujjaival a kezecskémet. Én se tettem más kép. Így indultunk a hangoskodó Harry és Tamihoz.
A séta egyébként másról sem szólt, mint Tami és Harry ismerkedéséről, amin mi Louissal jókat röhögtünk. Harry és Tami úgy viselkedtek egymással mintha már évek óta ismerték volna egymást, poénkotak, viccelődtek és nem egyszer elbambultak egymás szemeiben...ebből lesz valami. A ,,sétafikánkat" egy óráig tartot, mivel Ian ,,sértödötten" hívott fel, hogy miért nem a drágaságos nagybátyámmal töltöm a délutánomat, így hát Tamival haza kellett mennünk, persze a fiúk hazakísértek minket.
Mikor a házunk előtt voltunk Louisra néztem aki rám mosolygott, de valami fura volt. Ha Louis mosolyog akkor a szeme is mosolygást és boldogságot tükrözött, de most csak mosolygott de a szeme nem tükrözött boldogságot.
- Minden rendben? - Kérdeztem aggódóan. Louis a kezével megsimogatta az arcomat.
- Remélem. - Válaszólta, s majd lassan közel hajolt az arcomhoz és megcsókolt. Olyán lágy, szelíd, ártatlan és kissé félénk csók volt, de tetszett.

 Ezután Louis arca eltávolodott az enyémtől, de a keze még mindig az arcomon volt. - Holnap találkozunk? - Kérdezte. Kicsit elgondolkoztam, mert Louissal már beszéltünk arról, hogy háromnap múlva ami holnap lenne átjön, de az is eszembe jutott, hogy holnap
Ianéknek kettőkor száll fel a repülőjük, Ashley pizsi partira megy, anyuéknak meg el kell intézniük valamit a munkahelyén és véletlenül beleegyeztem abba, hogy segítek nekik egy kicsit.
- Úúú bocsi. Tudom, hogy ugy beszéltük meg, de anyuéknak megígértem, hogy segítek nekik. Majd máskor, oké? - Feleltem, kedvesen.
- Oké. - Válaszolta mosolyogva és megpuszilta a homlokomat, aztán pedig megfordult s megkerülte Harryt és Tamit, de ők, különös módon megölelték egymást...mondtam, hogy lesz itt valami.

Ekkor Louis rám nézett, mire én elmosolyodtam és megvontam a vállam.
- Na gyere már szörcsomó! - Kiáltotta Louis Harrynek és megdörzsölte neki a haját.
- Akkor majd hívlak. - Mondta Harry Taminak amikor eltávolodtak egymástól.
- Rendben. Szia. - Köszönt el Tami Harrytől mosolyogva, aztán pedig Louishoz fordult. - Szia, majd még úgy is látni foglak. - Köszönt el Tami Louistól is.
- Úgy lesz! - Ordította Louis, aztán pedig barátiasan megölelte Tamit. Ezután Tami megfordult és oda futott hozzám s majd bement az ajtón.
- Sziasztok! - Intettem a fiúknak.
- Szia! - Mondták egyszerre. Ekkor léptem be én is az ajtón és csuktam be azt mögöttem. Hihetetlen milyen jól sikerült napjaim vannak! Szupiii!
- Na mi van hős szerelmes? - Jött velem szembe Ian mellette apuval.

 - Nem elég, hogy te de még Tami is az lett. - Mondta továbbra is Ian.
- Majd egyszer szeretném ha személyesen bemutatnád őt nekem és anyudnak. - Tette hozzá apu fura módon kedvesen.
- Meg nekem! - Vágta rá Ian, mire én csak elmosolyodtam és pacsiztunk egyet amihez egy olyat ordítottunk, hogy: Boom. Mint már említettem ez a mi pacsink Iannel. Apu ezen csak mosoolygott.
Ekkor volt az a pillanat amikor úgy éreztem, hogy minden a helyén van és minden rendeben van és minden vicces és poénos és minden nagyszerű. Ilyenkor még nem is sejtettem, hogy egy esti tévézés a szívembe fog döfni...!

6. Fejezet: Egy igazán jól sikerült nap

Sziasztok Macikák!
Íme a 6.-ik fejezet. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást angyalaim! :)) <3

- Hélóó! - Kezdet valaki rángatni, miközben aludtam. - Kelljél már fel álomszuszék! - Mondta továbbra is a valaki kitartóan, még mindig rángatva.
- Ne álomszuszékot mondj, hanem beszarit! - Hallottam egy mélyebb hangot és annak lépéseit, ahogy bejön a szobámba. A semmiből síri csend lett. Nem hallottam lépéseket, sem pedig hangokat. Gondoltam valahogy kimentek vagy valami ilyesmi, így hát továbbra is csukott szemekkel feküdtem az én puha ágyamban. Erre hirtelen a földön találtam magamat, mert valaki lelökött, sőt nem is inkább valaki hanem valakik! Na erre már kinyitottam a szememet. Szúrós tekintettel keltem fel és néztem a reggeli felkeltőimre akik nem más mint Tami és Ian volt. Az ágyamon guggolva és mivel ők természetesen viccesebbnek tartották ezt ezért visszatartott röhögéssel néztek vissza rám.
- Mégis...Mennyi az idő? - Mondtam nem túl boldogan, az ny betűt jól megnyomva. Továbbra is szúrós tekintettel néztem őket.
- Fél kilenc! - Vágták rá egyszerre.
- És..engem miért kellett ilyen korán felébreszteni? He? - Kérdeztem őket, összeráncolt szemöldökkel. Jah és nállam a fél kilenc az korán van.
- Drága galambom! Megnézzük a piros buszokat. - Felelte Tami, mintha azt mondaná, hogy: a nap süt.
- Várost fogunk nézni? - Kérdeztem vissza riadtan, most már a félős arcot elővéve meredtem rájuk.
- Ühüm. - Válaszolt hümmögve, nagy mosollyal az arcán Tami. Csalódottan néztem hol Tamira, hol pedig Ianra.
- Ezután jön az, hogy: Muszáj? - Mondta Ian színészi képességeit bele rakva a muszáj szóba.
- Ez egészen biztos? - Kérdeztem most már nyafogva. Egyébként ha valaki utál kirándulni, vagy esetleg várost nézni az csatlakozzon csak hozzám mert én egyszerűen gyűlölök!
- Bocs, akkor a muszáj helyett ez jött. - Mondta Ian Taminak miközben rám mutatott s majd elővett a zsebéből egy rágót és oda adta Taminak aki már kimutatta a tenyerét. Erre elmosolyodtam, mert Tami és Ian  egyfolytában fogadnak mindenen. A baj csak annyi, hogy majdnem mindig Tami nyer. Ezek után kissé nyafogva nyafogva mentem a fürdőszobába ahol rendbe tettem magamat és befontam a hajamat, aztán pedig vissza mentem a szobámba ahol már csak Tami volt, továbbra is az ágyon és a telóját nyomogatta. Nyafogva nyitottam ki a szekrényemet, hogy elővegyek valamilyen ruhát.
- Tök jó lesz! Ne csináld már, Kate! - Próbált vigasztalni Tami.
- De hát olyan unalmas lesz! - Nyávogtam tovább és belebújtam az egyik kedvenc egybe ruhámba.
- Dehogyis! Illetve lehet! De mi mást fogunk csinálni! - Vette elő a ravasz mosolyát Tami. - Az ,,elmesélsz mindent" című játékot fogjuk játszani. - Mondta mosolyogva.
- Mégis mit meséljek el? - Kérdeztem én is mosolyogva.
- Louis. - Vágta rá és egy fülig érő mosollyal ajándékozott meg, mire én csak nevetve vállat vontam.
- Csini vagy! - Dicsérte meg a rucimat. Egyébként még tőle kaptam tavaly nyáron de még mindig jó rám.

Kézen fogva nagy vigyorral a szánkon mentünk le a többiekhez, aztán már indultunk is. Sajnos nem tudtunk valami gyorsan haladni, mert Ninát és Iant majdnem minden saroknál megállították a rajongók képre és autogramra. Mi ilyenkor Ahleyvel meg Tamival a következőt csináltuk: mikor Iannal pózolt egy rajongó a képhez, ekkor oda mentünk mögéjük ( a távolba) és olyan buta pofákat vágtunk. Hát jól elvoltunk. A Londoni piros buszra is felültünk.

Na ekkor mondtam el Taminak, hogy mi történt amikor Louissal elmentünk sétálni.
- Ez naon szupiii! - Visítozott Tami, mire apu aki kettővel előttünk ült hátrahajolt és ránk mosolygott, aztán visszafordult. Ekkor fordult meg Nina, aki elöttünk ült Ashleyvel.
- Ugye tudjátok, hogy mi is hallottunk, mindent! - Mondta Nina mosolyogva.
- Apu is? - Kérdeztem suttogva.
- Nem halkan mondtad, csak Ashleyvel nekünk jó a hallásunk. - Nyugtatott meg Nina, mire Ashley is hátra hajolt.
- Meg nekem! - Jött egy hang hátulról, mire hátra fordultunk Tamival. Ian volt az. - De én a végéről már tudtam. - Mosolygott rám Ian, mire Tami,Nina és Ashley kérőn néztek rám.
- Leskelődött! - Vágtam rá, mire mindenki Ianre nézett, megforgatta a szemét és vissza fordult. Bár mondjuk láttam, hogy Nina rá kacsint Ianra, mire én elmosolyodtam.
Mikor haza értünk taxival, olyan hulla fáradtak voltunk Ashleyvel meg Tamival, hogy egyszerre huppantunk bele egy fotelbe, hajtottuk rá a fotelon lévő párnára a fejünket és aludtunk el.

                                                           * 2 órával később*

Nyújtózkodva ébredtem fel. Körülnéztem, de Tami és Ashley sehol nem voltak, a nappali pedig üres volt, a ház pedig csendes.
- Na ezek meg hová tűntek?! - Kérdeztem magamtól és felkeltem a fotelből, mire nyávogást hallottam. - És ez meg mi volt? - Suttogtam, halálnyugisan, mert még csak most ébredtem és még azt hittem, hogy álmodok. A második nyávogásnál már felkeltem viszont! Óvatosan követtem a hangot ami egy másik fotelhez vezetett. Minden bátorságomat összeszedve guggoltam le a fotel elé és néztem be a fotelen lévő két párna közé. Egy gyönyörű fehér szőrű, csodálatos kék szemű kis cica fekrenget ott a hátán.

 Iszonyat aranyos volt. Közelebb nyújtottam a kezemet, amit ő megszagolt, majd pedig megnyalt. Ezek után megsimogattam a pocakját és felemeltem majd pedig felálltam. Így simiztem tovább őt.
- Na milyen? - Kérdezte Nina és Ian egyszerre, a semmiből és oda jöttek elém, mellettük anyuval, apuval, Ashleyvel aki egy zabálni való fekete kis cicát tartott a kezében, és Tamival aki Ashleyvel babusgatta a cicát.
- Nagyon szupii! Ez akkor most az enyém? - Kérdeztem anyutól meg aputól, mire ők bologattak. - Köszii! - Visítottam örömömben, mert mindig is akartam egy cicust. A nap további részében kiderült, hogy anyáék is akartak nekünk Ashleyvel külön-külön egy cicát venni, de azt akarták, hogy Nina és Ian is itt legyen mert ők a legnagyobb állatszeretők Zackan, Ashleyn és rajtam kivűl. Akkor még Louis felhívott telón (Visítozva vettem fel) elmeséltem, hogy lett egy macskám, mire ő mondta, hogy vesz neki valamilyen supermanes ruhát (ezen jót röhögtem), aztán abban maradtunk, hogy 3 nap múlva átjön (WoW). Azért 3 nap múlva mert 1. Ianék ekkor már nem lesznek nálunk, 2.Anyuék dolgoznak, 3. Ashley egy barátnőjénél lesz estig. Félreértés ne essék, én nem akarom eltitkolni (szolok is anyuéknak) csak holnap lesz az utolsó napuk Ianéknek nálunk és azt szeretném velük tölteni.
Este csodák csodájára megnéztük az alianVSpredatort, aztán elmentünk aludni. Most már nem csak ketten alszunk egy ágyban hanem lett egy plusz társunk, Clió. Ez lett a macskám neve. Imádom őt pedig még csak most kaptam. Ashley egyébként szintén egy borzasztóan aranyos macskát kapott ő is, az ő neve Blacky lett.

Egyszerűen IMÁDTAM a mai napot! Bár megismételhetném újra! Ránéztem Tamira aki susogott miközben aludt, aztán Clióra, ő pedig pont akkor mászott fel hozzánk (lábunknál volt) és bújt be a karomközé, így hát én úgymond átöleltem őt. Nyávogott még egy álmosat és elaludt. Én is így tettem, persze nem nyávogtam csak lehunytam a szemem és elaludtam.