7.Fejezet: Baj van?!

Bocsánat a kissé késői megjelenést, de itten is van a 7.-ik rész. Remélem tetszeni fog! :) Jó szórakozást angyalaim! :)) <3

Reggel van. Az, hogy honnan tudom?! Onnan, hogy felébredtem (nahát), viszont most nem a nap miatt sikerült felkelnem. Egy frászt! A macskának kellett felkeltenie. Mármint inkább a... macska miatt. Valójában Tami ébresztett fel a maga módján.
- Kel-jél már fel! - Ordította torkaszakadtából Tami és ha netán az ordibálás nem elég, hozzáteszem, hogy még az ágyon ugrálva tette ezt, közben a párnájával csapkodva engem.
- He? - Tettem fel a kérdést Taminak résnyire húzott szemekkel.
- A macska éhes! - Kiabálta újra Tami, de úgy mintha ez olyan meglepő lenne (hogy a macska éhes reggel). Hát én erre csak megfordultam és lehunytam a szememet, jelezve, hogy: a macska majd kap enni....KÉSŐBB! Azonban köztudott tény, hogy Tami nem az a könnyen felados tipus, így hát a második pillanatban már is a földön találtam magamat. Ennek mindig le kell löknie az ágyról?!
- Na most már adsz enni a CICÁNAK? - Mondta egy oktávval lentebb véve a hangját, a cica szót pedig jól megnyomta, amivel jelezte, hogy nem csak a cica hanem Tamara Freelove is éhes, magyaránt ő is kér enni.
- Persze, hogyne. Miért is ne?! Adok enni a cicának és Tamikának enni. - Keltem fel a padlóról és fáradtan elindultam az ajtó irányába.
- Őöö...- Szólalt meg a hátam mögött Tami.
- Van rendelés? - Fordultam felé hunyorgó szemekkel.
- Előtte ajánlatos...lenne megfésülködni. - Felelte, mire én csak megforgattam a szememet. - Na várj, majd én! - Mondta újból s majd megfogta a kezemet és mosolyogva szögdécselve elmentünk a fürdőszobába, ahol Tami kifésülte és a gyerekes boci szemeinek köszönhetően be is fonta. Közbe pedig megvitattuk, hogy a pizza az finom...Ezek után lementünk a konyhába, ahol a két cicával is találkoztunk. Megsimogattam őket, aztán pedig elővettem 2 műanyag tányért amibe száraz kaját öntöttem nekik. Addig Tami elkészítette kettőnknek az ultra finom gabonapelyhet.

- Te! - Kezdte Tami, miközben leültünk az asztalhoz és elkezdtük enni a gabonapelyheket.
- Én? - Vágtam rá hülyéskedve, mire Tami bólogatott.
- Menjünk el erre-arra! - Kérlelt engem.
- Oké. Hova? - Egyeztem bele könnyen.
- Csak úgy sétálgassunk. - Válaszolta. Miután megettük a reggelinket, felmentünk a szobámba, felöltöztünk, aztán lementünk a konyhába, hogy a hűtőre ragasztjuk egy cetlit amin az állt, hogy a környékre mentünk sétálni óvatosan (anyu kedvéért odaírtuk, hogy óvatosan).
- Játszótér vagy pedig a belváros felé parancsol menni, kisasszony? - Kérdeztem Tamit, mutatva a bal és jobb oldalra.
- Játszótééér. - Visítozta. Igen Tami, igen gyerekes tud lenni, de emellett rendkivűl okos is egyben. Egyébként ahol mi lakunk az egy kissé-kevésbé eldugott hely, mert mindenki bent lakik a belvárosban. Ezeken az utcákon csak a helyi lakosok járkálgatnak.
A játszó felé fogócskázva jutottunk el Tamival, persze az már alap, hogy fogócska közben rengeteget poénkodtunk.

 Olyan jó barátnőm és a legjobb, hogy az unokatestvérem is egyben!
- Még mennyi idő? - Kérdezte Tami.
- Itt is vagyunk, csak nézz az orrod elé! - Feleltem és a kezemmel Tami elé mutattam, ahol a játszó volt, olyan 100 méterre. És különös mondón kettő fiút sikerült észrevennünk Tamival, akik a hintán ültek, de csak lógtak azon. reflexből álltam meg mert az a kettő fiú Harry és Louis volt. Értelmetlen pofát vágva néztem Tamira akinek viszont fülig ért a szája. Erre a látványra még értetlenebb pofát vágtam.
- Az a göndör! - Visította halkan.
- Oda menjünk? - Kérdeztem mosolyogva, mire Tami hevesen bólogatni kezdett.
- De hátulról. - Mondta, s majd gyorsan megkerültük a játszót (továbbra is 100 méter távol létben), így hát a fiúk mögött közeledtünk a játszóhoz egyre közelebb. 20 méternél azonban már lehetett hallani, hogy miről beszélgettek.
- Mikor adják le? - Hallottam Louis hangját.
- Ma este. - Felelte Harry hangja, mire Louis sóhajtott egyet, ekkor érkeztünk oda.
- Búúh - Adtuk ki Tamival egyszerre a rettentően ijesztő hangot. Érdekes módon Harry le esett a hintáról, Louis pedig vele tartott, szóval lehet, hogy valóban jól adtuk ki ezt a hangot...na mindegy.
- Félős cicák! - Mondtam nekik huncogva, az egyik szemöldökömet felhúzva, mire mind a ketten elröhögték magukat és felálltak. Leporolták magukról az apró kavicsokat, aztán Louis rám kacsintott, de láttam, hogy valami nincs rendben, mert ilyenkor már mondta volna a maga hülyeségeit., de nem foglalkoztam vele mert mellém állt és a kisujját az enyémre kulcsolta. Harryre néztem aki...nos ő Tamit bámulta, aztán rám nézett és elmosolyodott jelezvén, hogy tetszik neki Tami.
- Tami ő itt Harry, Harry ő itt Tami aki az unokatesóm és a barátnőm egyben. - Mutattam be őket egymásnak, mire Harry kinyújtotta a kezét Tami felé, hogy kezet fogjanak.
- Szia! Harry vagyok! - Mondta Harry miközben Tami kezet fogott vele. Tami nem szólalt meg az első kettő másodpercben de aztán hirtelen felébredt.
- Szervusz! Tami vagyok de megengedett a T becenév. - Felelte Tami mosolyogva Harry szemébe nézve, de úgylátszik eltévedtek egymás tekintetében. Louissal összenéztünk. Ennyi kellett Louisnak, ő odaugrott kettőjük közé
- Én pedig Louis! De láthattál már az ablakból is. - Kiáltotta Louis Taminak mire ő megrezzent de rá mosolygott Louisra. - Tami. - Tette hozzá gyerekesen Louis.
-A-a, fiúknak T! - Állt harcba Tami. Ebből az lett, hogy végűl farkasszemet néztek egymással amit természetesen Tami vesztett el, így hát Louis is hívhatja Taminak.
- Egyébként, hogy-hogy erre? - Kérdeztem Louistól és Harrytől.
- Hát ömm..- Vakarta a fejét Louis. - Erre fele. - Mondta válaszként Louis, mire én felvontam a szemöldökömet, mert úgy látszik, hogy ha valaki rosszul hazudik az nem más mint Louis.
- Az a sok fotós, a városban...ide menekültünk. - Vágta rá 5 másodperc után Harry, mire Louis egyetértően bólogatott. - Sétafikáljunk? - Kérdezte Harry hol rám hol pedig Tamira nézve.
- Igen! - Vágta rá azonnal Tami, így hát Harry és ő már el is indultak. Louissal továbbra is ott álldogáltunk, mire ő kinyújtotta a kezét, én  pedig bele raktam a tenyeremet. Erre Louis egy mozdulattal átkulcsolta az ujjaival a kezecskémet. Én se tettem más kép. Így indultunk a hangoskodó Harry és Tamihoz.
A séta egyébként másról sem szólt, mint Tami és Harry ismerkedéséről, amin mi Louissal jókat röhögtünk. Harry és Tami úgy viselkedtek egymással mintha már évek óta ismerték volna egymást, poénkotak, viccelődtek és nem egyszer elbambultak egymás szemeiben...ebből lesz valami. A ,,sétafikánkat" egy óráig tartot, mivel Ian ,,sértödötten" hívott fel, hogy miért nem a drágaságos nagybátyámmal töltöm a délutánomat, így hát Tamival haza kellett mennünk, persze a fiúk hazakísértek minket.
Mikor a házunk előtt voltunk Louisra néztem aki rám mosolygott, de valami fura volt. Ha Louis mosolyog akkor a szeme is mosolygást és boldogságot tükrözött, de most csak mosolygott de a szeme nem tükrözött boldogságot.
- Minden rendben? - Kérdeztem aggódóan. Louis a kezével megsimogatta az arcomat.
- Remélem. - Válaszólta, s majd lassan közel hajolt az arcomhoz és megcsókolt. Olyán lágy, szelíd, ártatlan és kissé félénk csók volt, de tetszett.

 Ezután Louis arca eltávolodott az enyémtől, de a keze még mindig az arcomon volt. - Holnap találkozunk? - Kérdezte. Kicsit elgondolkoztam, mert Louissal már beszéltünk arról, hogy háromnap múlva ami holnap lenne átjön, de az is eszembe jutott, hogy holnap
Ianéknek kettőkor száll fel a repülőjük, Ashley pizsi partira megy, anyuéknak meg el kell intézniük valamit a munkahelyén és véletlenül beleegyeztem abba, hogy segítek nekik egy kicsit.
- Úúú bocsi. Tudom, hogy ugy beszéltük meg, de anyuéknak megígértem, hogy segítek nekik. Majd máskor, oké? - Feleltem, kedvesen.
- Oké. - Válaszolta mosolyogva és megpuszilta a homlokomat, aztán pedig megfordult s megkerülte Harryt és Tamit, de ők, különös módon megölelték egymást...mondtam, hogy lesz itt valami.

Ekkor Louis rám nézett, mire én elmosolyodtam és megvontam a vállam.
- Na gyere már szörcsomó! - Kiáltotta Louis Harrynek és megdörzsölte neki a haját.
- Akkor majd hívlak. - Mondta Harry Taminak amikor eltávolodtak egymástól.
- Rendben. Szia. - Köszönt el Tami Harrytől mosolyogva, aztán pedig Louishoz fordult. - Szia, majd még úgy is látni foglak. - Köszönt el Tami Louistól is.
- Úgy lesz! - Ordította Louis, aztán pedig barátiasan megölelte Tamit. Ezután Tami megfordult és oda futott hozzám s majd bement az ajtón.
- Sziasztok! - Intettem a fiúknak.
- Szia! - Mondták egyszerre. Ekkor léptem be én is az ajtón és csuktam be azt mögöttem. Hihetetlen milyen jól sikerült napjaim vannak! Szupiii!
- Na mi van hős szerelmes? - Jött velem szembe Ian mellette apuval.

 - Nem elég, hogy te de még Tami is az lett. - Mondta továbbra is Ian.
- Majd egyszer szeretném ha személyesen bemutatnád őt nekem és anyudnak. - Tette hozzá apu fura módon kedvesen.
- Meg nekem! - Vágta rá Ian, mire én csak elmosolyodtam és pacsiztunk egyet amihez egy olyat ordítottunk, hogy: Boom. Mint már említettem ez a mi pacsink Iannel. Apu ezen csak mosoolygott.
Ekkor volt az a pillanat amikor úgy éreztem, hogy minden a helyén van és minden rendeben van és minden vicces és poénos és minden nagyszerű. Ilyenkor még nem is sejtettem, hogy egy esti tévézés a szívembe fog döfni...!