5.Fejezet: A mindent tudó, Ian nagybátyám

Hát itten is van az 5 rész. Remélem tetszeni fog, macikák! :) Jó szórakozást! :)

Sajnos minden egyes nap le kell feküdni, de még fel is kell kelni. Sajna. Pedig én annyira szeretek aludni. Na de mindegy...A baj csak annyi, hogy nyáron csak is egy dologra kelek fel. A napra. Annak mindig rám kell sütnie a sugarait reggelente. Ez fenomenális egy érzés. Mondjuk most ez esetben valóban az volt, mert ha valaki előző este AlianVSPredatort nézett az ő nagybátya miatt, az őrül, hogy végre világosság van.
Kinyitottam a szememet és felültem. Fáradtan néztem körbe a napsütötte szobámban, amikor hangokat hallottam magam mellett. Körbe néztem, de rajtam kívül csak Tami volt ebben a szobában. Hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap este Iant megkértük Tamival, hogy nézzen be az ágy alá nehogy ott legyen valami predátor, vagy alian figura. Szép lassan és nyugalom megőrzően hajoltam oldalra, hogy benézzek az ágy alá. Semmi nem volt ott. Akkor ki beszél?! Mikor vissza hajoltam, elgondolkoztam azon, hogy mi van ha a szekrényből beszél valaki. Mint a Narnia. Villámgyorsan ugrottam ki az ágyból és nyitottam ki a szekrényemet. A szekrény ugyanolyan volt. Körülnéztem a szobába, és Tamin akadt meg a tekintettem. Tami beszélt, nem is inkább susogót álmában. Én meg még a Narniára gondoltam ?! Mosolyogva mentem ki a szobából egyenesen a fürdő szobába ahol rendbe tettem magamat, aztán pedig lábujjhegyen lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ott kivettem a hűtőből egy túró rudit és kinéztem a csap mögötti ablakon. A postás pont akkor dobta be a leveleket a postaládikónkba, aztán elhajtott. Gondoltam kimegyek és behozom a leveleket, úgy mint az amerikai filmekben. Gyorsan felvettem egy kinti papucsot, kinyitottam az ajtót és kirohantam a postaládához, egy szál hosszú pólóban, cica gatyában meg az imént felvett papucsban.
Kinyitottam a ládát, kivettem a levelet, aztán vissza zártam a ládát és vissza rohantam a házba. Becsuktam az ajtót és a konyhába mentem. Ott ledobtam a leveleket a pultra és elindultam a hűtő irányába, azzal a céllal, hogy készítek palacsintát, amikor észere vettem az egyik levélen azt a nevet, hogy: Zack Ellwed.

Visszafordultam és felkaptam a levelet, majd pedig kibontottam azt. Zack küldte Olaszországból.( Zack imádja a különböző nyelveket, és pont ezért van most Olaszban a nagynénénknél és annak családjánál. A nyelv tanulása érdekében. Majd csak július közepén jön haza, addig is skype-olunk vele meg ő képeslapokat küldözget  hetente nekünk.) Zack az egy perccel idősebb bátyám.  Izgatottan nyitottam ki a levelet, amiben egy kép volt  meg egy papír amire Zack írt. A képen ő volt fürdőgatyában és nevetett, nyakában az unokahugúnkkal (föndör-pöndör szőke haj, gyönyörű kék szem, 2 éves múlt) aki szintén nevetett és Zack előtt pedig az unokaöcsénk (szőke haj, gyémánt kék szem, 5 éves)állt mosolyogva, hüvelykujját előre mutatva. A kép a tenger parton készült. Megfordítottam a fotót és a hátuljára ez volt írva: Daviddel és Annnel. Ezek után a levelet is elolvastam...Röviden annyit ír le, hogy nagyon jól érzi magát és az Olasz nyelv nagyon klassz nem is beszélve az olasz lányokról. Zack egy nagyon jó képű fiú, aki kosarazik és még jól is tanul. Biztos, hogy buknak rá az olasz lányok, de ebbe inkább bele sem gondolok... Mosolyogva tettem le a levelet vissza a pultra és kezdtem bele a palacsinta sütésbe. Már 15 perce főzöcskésztem, amikor valaki megszólalta a hátam mögött.
- Jó reggelt, beszari! - Kívánt jó reggelt... Ian. Ez tuti, hogy ő volt mert, tegnap este adta ezt a becenevet.
- Jó reggelt, neked is! - Fordultam meg mosolyogva, aztán úgy döntöttem, hogy megszívatom Iant, így hát mögé néztem és lehervadt a számról a mosoly. Úgy tettem mintha tényleg lett volna valaki mögötte.
- Meg ne ijedj, de valami van mögötted. - Mondtam ,,riadtan". Láttam, hogy Ian nem az, hogy betojt volna, hanem keresztbe fosta magát. A szívatás be is vált volna ha én nem nevetem el magamat.
- He-he, nagyon vicces. - Mondta nevetve. - Vigyázz mert mindjárt oda ég! - Kiáltotta hirtelen a palacsintára mutatva. Én villámsebességgel fordultam meg de... a palacsintának semmi baja nem volt. Szúró szemekkel fordultam meg Ian felé, aki egyik szemöldökét felvonta és a száját féloldalas mosolyra húzta.
- Tanulj a beszari mestertől. - Felelte dicsőn, a kezét magén végig mutatva. Én ekkor elröhögtem magamat.
11 óra környékén már sikerült mindenkinek felébredni. Anyuéknak, meg a többieknek megmutattam a levelet amit Zack küldött. Mindenki boldog volt. Aztán úgy 1 óra környékén Tami emlékeztetett arra, hogy Louis 2-kor itt lesz, szóval ideje lenne készülődni. Magyaránt Tami annyit mondott, hogy kifesti a körmömet, pirosra.
- Szerintem ez így jó. - Mondta Nina és az ágyamra dobott egy kollekciót.

- Rendben. - Feleltem mosolyogva és gyorsan felvettem. Ashley ragaszkodott ahhoz, hogy be legyen fonva a hajam, így hát ő elkezdte fonógatni a hajamat, közben Nina és Tami a lesifotósokról kezdtek el beszélgetni velem.

Pontosan 2 órakor csöngettek. Fülig érő vigyorral mentem le a lépcsőn, nyomomban Ninával,Tamival és Ashleyvel. Apu, anyu és Ian a nappaliba nevettek valamin.
- Kate! Létszíves fél négyre itthon legyél. - Mondta apu, amikor elhaladtunk mellettük.
- Úgy lesz apu! - Vágtam rá.
- Mi idáig kísértünk. - Mondta Ashley és Ninával, meg Tamival egyszerre huppantak le egy fotelre. - De érezd jól magad! - Felelte Tami.
- Okay. Sziasztok! - Ordítottam és oda futottam a bejárati ajtóhoz, aztán lenyomtam a kilincset és Louissal találtam magamat szemben.
- Helóó! - Kiáltotta Louis.
- Szia! - Köszöntem én is neki és bezártam az ajtót, majd pedig elindultunk.
- Képzeld mit ettem tegnap. - Mondta Louis.
- Had találgassak én! - Kérleltem őt.
- 3 tippig. - Tette fel a feltételeket Louis, a mutatóujját felmutatva.
- Jó! - Vágtam rá. - De mi a nyeremény? - Kérdeztem.
- Ez egy jó kérés. - Felelte Louis és ,,gondolkozva" elbambult.
- Jöhetsz a hátamon. - Jelentette ki.
- Szupiiiii. - Visítoztam.
- Akkor, mi az első tipp? - Kérdezte mosolyogva.
- Répa. - Vágtam rá.
- A válasz...rossz! Mi a második tipp? - Mondta hangosan olyan műsorvezetős stílusban.
- Répa....torta.Répatorta! - Tippeltem újra, továbbra is izgatottan.
- A válasz....rossz! Mi az harmadik és egyben utolsó, tipp? - Felelte ugyanúgy ahogy előbb. Na itt már el kellett gondolkodnom, azon, hogy mit ehetett tegnap, Louis.
- Répa...süti?Répasüti? - Tippeltem, kérdezve.
- Igen Rebekah sütötte. - Lazult el Louis. - Mármint a válasz...helyes. - Tért vissza a műsorvezetős Louis.
- Ez az! - Örvendeztem.
- Jöhetsz a hátamra. - Felelte Louis szelíden majd megállt mire én ráugrottam a hátára. Így mentünk tovább.

- Mi legyek? - Kérdezte.
- Traktor. - Mondtam gyerekesen, mire Louis gyorsabban ment, közben olyan hangot kiadva mint egy traktor.
- Mi lenne ha elmennénk a közeli játszótérre? - Kérdeztem, kedvesen.
- Benne vagyok, de akkor kormányozz ! - Felelte, mire én átkaroltam hátulról a nyakát és megpusziltam az arcát. - Hm..a superman dzsipiesz bekapcsolva. - Mondta, aranyosan amikor megpusziltam. - Mond merre. - Tette hozzá, kedvesen. Kábé 10 perc múlva ott is voltunk a játszótéren. Onnan tudtam, hogy itt van játszótért, mivel Ashleyvel és Zackkel kiskorunkban gyakran jártunk le anyuákkal ide.Különös módon a játszótér üres volt, de ez minket Louissal nem érdekelt.
- Hintaaa! - Ordította el magát, s majd oda szaladt a hintához (én továbbra is a hátán), aztán az egyik hinta elé letérdelt és beleültetett engem abba a fekete nyeregbe, aztán ő is beleült egy fekete nyeregbe ami mellettem logót. És elkezdtünk hintázni, közben pedig alkottunk egy verset ami így szól:
                                                    Supermen és Supergirl,
                                                    répatortára várnak,
                                                    Supermami megsüti
                                                    és máris zabálnak.

Ezt a verset elneveztük ,,Super himnusznak". Szóval ezt szavaltuk egész végig. Aztán Louis kiugrott a hintáról és megállította az enyémet, aztán pedig felemelt (mint amikor esküvőkön a férj a menyasszonyt) és odavitt a mászókához. Ott lerakott engem.
- Nem lesz izomlázad? - Kérdeztem mosolyogva.
- Ha tőled lesz az nem baj. - Vágta rá mosolyogva. A szeme az enyémet nézte, ahogy az enyém az övét. Aztán a vállam mögé nézett ahol a mászóka volt fél méterre.
- Kis koromban ezt szerettem az egyik legjobban. - Mondta mosolyogva a mászókát nézve.
- Hányszor tudtál fel mászni rá? - Kérdeztem és megfordultam.
- Nem a mászás miatt szerettem. - Felelte.
- Hát akkor? - Kérdeztem újra.
- A mászóka tetején szerettem lenni. - Válaszolta. A hangja nyugodt volt és boldog. - Felmászunk? - Kérdezte és éreztem a hangjából, hogy mosolyog.
- Persze. - Mondtam gyerekesen és felmásztam rá, aztán Louis is. A mászóka tetején Louis oda ült mellém és megfogta a kezemet.
- Énekelj valamit, létszíí. - Kérleltem, gyerekesen.
- Na és mit? - Kérdezte boldogan. Kicsit gondolkoztam ezen majd így szóltam:
- Jason Mraz: I'm yours-ot. - Jelentettem ki.
- Oké. - Felelte és szór fogadóan el is kezdte. Az éneklés közben mindvégig fogta a kezemet, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

 Végül a szám végén felemeltem a fejemet a válláról.
- Ügyes voltál. - Dicsértem meg, suttogva.
- Örülök, hogy tetszett. - Felelte ő is suttogva. A szánk között újra az a 5 centi volt, mire mi elmosolyodtunk Louissal, aztán megcsókoltuk egymást.

 A csók lágy, szelíd, aranyos és romantikus volt egyben. Ez egy tökéletes csók volt. Miután az ajkaink eltávolodtak, egymás szemébe néztünk, amikor a telefonom csipogni kezdett. Mosolyogva nyúltam érte és néztem meg. Csak egy gmail volt, azonban az idő negyed négy volt.
- Fél négyre otthon kell lennem. - Mondtam Louisnak szomorúan miközben a telómat vissza raktam a zsebembe.
- Akkor indulunk. - Mondta mosolyogva. Ezután lemásztunk a mászókáról és elindultunk haza. Haza fele úton Louis elmesélte, hogy lesz egy interjújuk a fiúkkal jövőhéten, meg, hogy Július elején elmennek Harryiék tengerparti házukhoz Rebekahval meg Harry szüleivel. El is hívott engem az utóbbira, mire én igen-t válaszoltam de azért mondtam még neki, hogy anyuékat megkérdezem. És ekkor értünk a házunkhoz. Nem mentünk az ajtó elé, helyette a ház előtt lévő kis kerítéseknél álltunk meg.
- Akkor...Szia, Kate! - Mondta mosolyogva és a kezét a derekam köré fonta.
- Szia, Louis! - Feleltem és a karomat a nyaka köré kulcsoltam. Ezután Louis lentebb hajolt és megcsókolt, kétszer. Aztán adott egy puszit az arcomra, rám mosolygott megfordult elment. Én a lábamat nézve mentem az ajtó elé és nyitottam volna ki de az ... nos az nyitva volt és a lábam előtt egy másik lábat láttam aki fekete zoknit hordott és nagyobb volt a lába. Lassan néztem felfelé. Ian állt ott mindent tudó mosollyal a száján.

-Ööö...- Kezdtem volna a mondatomat de csak ennyi jött ki a torkomon.
- Gyere csak be. - Mondta Ian továbbra is félmosollyal a száján és odébb ment, hogy betudjak menni. Ezután bementem, Ian pedig becsukta az ajtót.
- Mennyit láttál? - Kérdeztem félénken, mosolyogva.
- Eleget. - Válaszolta nevetve Ian, mire én a mellkasába ütöttem. - Jöhet az AlianVSPredator 2? - Kérdezte Ian boci szemekkel.
- Jöhet.De! Többet nem leskelődsz! - Mondtam a mutató ujjamat felemelve aztán pedig kinyújtva a kezemet, hogy kezet fogjunk. Ian fájdalmas arcot vágott kb. 5 másodpercig, aztán ellágyult az arca és kezet fogott velem.
- Legyen. - Mondta egyik szemöldökét felvonva, így hát olyan ,,fenséges" sugárzása lett, aztán elmosolyodott. - Szólok a többieknek, hogy megérkeztél és, hogy mindjárt kezdjük a filmet! - Felelte és mutatta a tenyerét. Én bele csaptam és mind a ketten ordítottunk egy olyat, hogy: Bumm!. Ez a mi pacsink Iannal. Ezután Ian felszaladt a lépcsőn, én pedig nevetve készítettem el a pattogatott kukoricát.

4.Fejezet: Minden egy napon

Elkészült a 4. rész is. Aki szereti a vámpírnaplókat vagy csak annak kettő szereplőjét annak tetszeni fog ez a rész. Jó szórakozást. :) <3

- Kicsim sikerült kiporszívóznod, a szobádat? - Kérdezte anyu ordítva a konyhából.
- Igen, most rakom rendbe az ágyamat. - Válaszoltam ordítva anyunak.
- Akkor Ashleynek add oda, azt a masinát, hogy ő is kiporszívózhassa a szobáját. - Ordította anyu lentről újra.
- Oké. - Feleltem, majd pedig megfogtam a baromi régi porszívót (anyu ezért hívja, masinának) és átvittem Ashley szobájába.
- Neee már! Aszt sem tudom, hogy hogyan kell ezt az izét bekapcsolni, nem, hogy porszívózni vele! - Nyafogott Ashley.
- Sorry, hugi. Ez van. - Mondtam együtt érezve vele, mikor anyu szólalt meg lentről.
- Lányok! Jön egy kis Madonna! - Ordította, a hangjából ítélve vidáman. Na, mi Ashleyvel a legkevésbé sem vagyunk ilyenkor vidámak, mert ha anya Madonnát rak be...Akkor nem csak a Madonna énekel hanem pluszba rá még anyu is. Ekkor van az, hogy Ashleyvel azt kívánjuk bár csak ne lenne fülünk. De van! Viszont, sok-sok gyakorlással én már ezt (mármint Madonnát és anya hangját egybe!) megszoktam, így hát már nem is igazán érdekel. Ashley még továbbra is megőrül.
- Ugye hangos ez az izé? - Kérdezte Ashley, úgy mint akit kínoznának.
- Naagyoon. - Vágtam rá. Ebben a pillanatban szólalt meg Madonna a ,,Give it to me" című dala. Ashley kedvence. A hugom azonnal megfogta a porszívónak a kábelét és bedugta egy konektórba, aztán pedig be indította a 100 éves masinát. Én röhögve mentem be a szobámba és becsuktam az ajtót, hogy Madonnát egy kicsit lentebbi voluméval halljam (mivel, hogy anyu magas volumén szereti hallgatni Madonna és számait). Ekkor megszólalt az asztalon lévő telefonom. Reflexből nyúltam oda és szóltam bele a telóba.
- Haló. - Vettem fel a telefont.
-Szió, Kate! - Beszélt bele Nina, kedvesen.
- Úúú Ninaa! - Visítoztam. - Ugye ma érkeztek? - Kérdeztem félve. Anyuval és Ashleyvel ezért takarítunk. Ráadásul Ian a kedvenc nagybátyám, Nina olyan mintha születésem óta ismerném, Tami pedig olyan nekem akárcsak egy testvér.
- Persze, hogy ma. - Válaszolta tényként. - Csak azért hívlak, hogy értesítselek arról, hogy mindjárt szálunk majd fel a repülőre és, hogy itt van mellettem Tami és Ian is. - Mondta vidáman.
- Hallanak? - Kérdeztem izgatottan.
- Szia, hercegnő! - Köszönt a telóba Ian.
- Sziaa Iaan! - Visítoztam. - Tamii te is ott vagy? - Kérdeztem lentebb véve a hangerőt.
- Igen Mrs.Depp itt van. - Szólt bele a telefonba Tami. Azért Mrs.Depp mert kis korában totál oda volt Jhonny Deppért. Persze ez az évek múltával változót.
- Na szóval mindjárt találkozunk, de most le kellene tennünk. - Szólt a telóba Ian.
- Öveket csatoljátok be! - Kezdtem az ,,anyáskodást".
- Igenis kapitány! - Fogadott szót Ian és lerakták a telefont. Mint a villám mentem le anyuhoz aki táncolva(?) pucolta a fürdőszoba tükrét(?). Természetesen Madonna is ott volt velünk ,,lélekben". Elszavaltam anyunak azt, hogy Nináék most hívtak és, hogy mindjárt felszállnak a gépre. Anyu csak tovább mosolygott és megkérte, hogy egy kicsit nem venném-e hangosabbra a Madonnát, ami éppen a ,,Give me all your luvin"-t énekelte. Végülis nem is olyan rossz szám így hát egy voluméval hangosabbra vettem hátha ez jobban segít anyunak a  tükör pucolásban, aztán pedig felrohantam a lépcsőn egyenesen a szobámba. Leültem az asztalomhoz, majd pedig elővettem egy ceruzát plusz egy lapot és rajzolásba kezdtem. Nem telt el 10 perc de a telóm újra megszólalt. Kapásból érte nyúltam, majd pedig becsuktam az ajtót (mert Madonna továbbra is meghitten énekelgetett) és beleszóltam a telefonomba.
- Haló! - Vettem fel a régi módi ,,Halóval" a telefont.
- Itt superman! - Ordította bele valaki (vajon ki?) a telefonba.
- Louis! Sziaa! - Köszöntem neki, vissza fojtva a visításomat. Louissal 2 napja nem találkoztam, de mindig hívott telefonon így hát beszélgettünk.
- Nincs kedved kijönni a házad elé? - Kérdezte most már, romantikusan. Azonnal lementem Madonna ütemére a lépcsőn és odafutottam a bejárati ajtó elé.
- Nem is tudom...Találok valami érdekeset ott? - ,,Kérdezősködtem.
- Valaki érdekeset. - Vágta rá Louis a telefonba. Én kinyitottam az ajtót és vele találtam magam szembe.
- Madonna? - Kérdezte furán.
- És anyu éneklése! - Vágtam rá úgy mint akit megkínoztak.
- Ki jött hozzánk? - Pattant mellém anya, gumikesztyűben.
- Csókolom Mrs.Ellwed. Louis Tomlinson vagyok. - Nyújtotta a kezét Louis anyu felé.
- Szia, Louis. - Mondta anya és vidáman fogott vele kezet csak előtte egy mozdulattal lerántotta a kezéről azt a gumikesztyűt.
- Anyu Louis, Harry bandájának az egyik tagja. - Mondtam tényként.
- Ohh értem...És kérlek csak szólíts Jennának, Louis. - Felelte anyu.
- Rendben...Jenna. - Mosolygott vissza Louis anyura. A ,,Give me all your luvin" című számnak vége lett helyette egy ,,Hung up" című szám következett.
- Mennem kell, mert erre a számra jó letakarítani a polcot. - Mondta anya és már el is tűnt. Én becsuktam az ajtót és közelebb léptem Louishoz.
- Kedves anyukád van. - Mondta mosolyogva.
- Bizonyám.- Feleltem. Louis a derekam köré fonta a kezeit és közelebb húzott. Én a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet.
- Na és tudja a répatorta receptjét? - Kérdezte gyerekesen de mégis romantikusan Louis.
- Anyu minden receptet tud. - Mondtam és a közelség miatt beleharaptam a számba. Louis még közelebb húzott és megcsókolt. Olyan lágy és finom volt.
- Milyen jól csókolsz te, supergirl. - Bókolt röhögve.

- Ez egy különleges képességem. - Válaszoltam. - Megismételjük? - Kérdeztem, szelíden, mosolyogva mire Louis közelebb hajolt és újra megcsókolt.

 És újra, ez már vadabb volt, viszont még továbbra is romantikus.
- Holnap rá érsz egy kis sétálásra? - Kérdezte Louis, miután az ajkaink eltávolodtak egymástól.
- Persze. Viszont nem túl sok időre mert a nagybátyámék ideutaztak. Ma este érkeznek. - Egyeztem bele.
- Holnap kettőre itt leszek.- Felelte Louis és  arcon csókolt. Még egyszer rám mosolygott, aztán megfordult és elsétált. Én rák vörös fejjel mentem be a házba és csuktam be az ajtót. Randira hívtak. Louis randira hívott...EZ COOL !
- Na mi volt? - Jött le a lépcsőn Ashley. Felmentünk a lépcsőn egyenesen a szobámba és mindent elmondtam. Ashleyvel mindent megosztok, ő pedig az fajta őszinte ember szóval ha kell meg is mondja a tutit. Mikor végeztem a ,,Louis és én" című storymmal Ashley csak mosolygott, aztán hirtelen lehervadt a mosoly az arcáról.
- Kate! Ő egy híresség! Biztos nem lesz ebből semmi baj? - Kérdezte aggódva. Kissé hosszú tanakvás után arra a tényre jutottam, hogy NEM. Louis kedves néha gyerekes sőt majdnem mindig, de szerintem nem lesz baj.
- Persze. És én nem is hírességként tekintek rá. Valahogy nem tudok rá úgy tekinteni. - Mondtam Ashleynek.
- Akkor, hogy tekintesz rá? - Kérdezett vissza Ashley.
- Egy fiúként, aki a barátnőm tesójának a bandájából egy tag. - Válaszoltam. - Aki kedves, aranyos.. - Kezdtem volna a személy leírást Louisról, de Ashley félbeszakított.
- A nyálas dumát nem akarom hallani. - Felelte, mosolyogva. - Anyuéknak mikor mondod el? - Bombázott le egy újabb kérdéssel.
- Amikor apu megjött a munkából. - Vágtam rá. Ezután Ashley mosolyogva ki ment a szobából.
Hosszú várakozás után, apu 6-kor megérkezett. Erőltetett mosollyal mentem le a konyhába ahol apu és anyu álltak.
- Szia,apu. - Köszöntem neki félénken.
- Mi a baj kislányom? - Vágta rá apu, mert azért hallható volt a hangomból, hogy valami nem oké.
- Baj nincs. - Válaszoltam. - Nem rég Rebekahnál megismertem Harry bandáját. És onnan egy fiúval jobban összeismerkedtem. A fiú kedves, és vicces.- Kezdtem a storyt apunak. - A neve Louis. - Fejeztem be mivel anyu közbe szólt.
- Jaj..az a kedves fiú. - Anyu apuhoz fordult mosolyogva, apu pedig anyu felé szigorú arccal. - Valóban kedves fiú. A te nyelveden úgy mondanánk, hogy: helyén van a srác. - Mondta anyu biztatóan, mire apunak meg enyhült az arca és rám nézett.
- Elhívott holnap sétálni. - Mondtam, mosolyogva.
- És mit mondtál? - Kérdezte apu és anyu egyszerre kedvesen.
- Oké-t és, hogy sok időre nem tudok elmenni mert a nagybátyámék ideutaznak. - Válaszoltam.
- Ő egy sztár igaz? - Kérdezte apu.
- Nekem nem! - Vágtam rá.
- Ígérd meg, hogy azért óvatos leszel. - Mondta apu.
- Ígérem. - Vágtam rá mikor apunak a telója csiripelt jelezve, hogy üzije van ezután apu rám kacsintott én pedig felrohantam a szobámba, azonban ajtó csukást hallottam lentről így hát gyorsan visszamentem a konyhába. Már csak anyu volt ott.
- Apa? - Kérdeztem tőle. Anyu csak tovább mosolygott titokzatosan. Aha! Reptérre ment! Túl okos vagyok. A nappaliba mentem, és leültem tv-ét nézni. 15 perc múlva valaki belépett a házba. Villámgyorsan rohantam oda. Ian, Nina és Tami áltak ott egymás mellett, középen állt Tami.
- Sziasztok! - Ordítottam és a nyakukba ugrottam. Négyes ölelést alkottunk, aztán hátulról még Ashley is ránk ugrott szóval jó kis köszönés volt. Ezután anyu megterített, Ian és Nina felvitték a bőröndjüket, a vendégszobába nyomukban Ashleyvel, Tami és én a szobámba mentünk mert Tami nálam fog aludni.
Az este további részében csakis röhögtem. Egyrészt azért mert Activitíztünk Ashley ötlete miatt, és Ian, Micheal Jackson-t mutatta be nekünk szavakkal. Na ez maga a röhej. Nina a krokodilt próbálta elmutogatni nekünk. Nem tudom miért de Tami azt ordította ilyenkor válaszként, hogy: madár. Hát Taminak nagy a képzelő ereje. Ezen kívül Taminak elmondtam a Louisos ügyet, Nina is csatlakozott hozzánk. Lefekvés előtt megnéztük az alien vs predátor-t. Senkinek sem ajánlóm, pláne este nem. Mindenesetre Ian jót röhögött rajtunk, mondván hogy milyen beszarik vagyunk, aztán közölte velünk, hogy velünk a legjobb horrolt nézni mert akkor a film nem csak ijesztő hanem vicces is. Megköszöntük neki ezt a megható vallomást azzal, hogy meg dobtuk popcornal. Az este pedig egyértelműen úgy aludtunk Tamival, hogy én feküdtem alul ő pedig rám mászott félelmében. Ő jobban fél az alienektől mint én. Van ez így. Miután pedig közöltem, hogy ilyenek nem léteznek valahogyan megnyugtattam és végre eltudtunk aludni.

3.Fejezet: Másnap

Na, Macikák !
Elérkezett a várva várt pillanat ! Remélem, tetszeni fog, jó szórakozást. <3 :))

Reggel van.- Gondoltam, még továbbra is lehunyt szemmel, félálomban. Azt, hogy honnan tudtam, hogy reggel van? A válasz egyszerű. Egy : én csak a napfényre kelek fel, kettő: olyan erősen sütött a nap, hogy éreztem a testemen a meleg sugarait. Mivel az ablak felé fordulva feküdtem, (ahonnan besütött a nap) ezért megfordultam a másik oldalamra, továbbra is csukott szemmel. Valami testre feküdtem rá. Az illetőn póló volt, az biztos mivel a mellkasára hajtottam a fejem, meg a kezem és kitapintható volt szálkás izomzata. Nem törődtem ezzel, hisz ha én félálomban vagyok, akkor semmi sem érdekel.
- Megadod a számod, álomszuszék? - Kérdezte egy nagyon ismerős hang. De mint említettem engem ilyenkor semmi sem zavar és érdekel sőt mindenbe beleegyezek.
- Aham. - Válaszoltam, halkan csukott szemmel.
- Tudod a répatorta receptjét fejből? - Kérdezte, újra az ismerős hang.
- Nem hinném . - Válaszoltam ismét, mozdulatlanul.
- Akkor majd máskor supergirl . - Mondta ,,fájdalmasan" az ismerős hang.
- Ühüm. - Hümmögtem és ekkor jöttem rá, hogy kin is fekszem. Supergirl, répatorta ?! Ez csak egy ember lehetett ! Louis !
- Louis ! - Kiáltottam és azonnal felkeltem a mellkasáról (pedig kényelmes volt).- Te meg... hol van Rebekah ? - Kérdeztem és törökülésbe ültem, de a hangom továbbra is magas volt. Felvont szemöldökkel, viszont enyhén mosolyogva meredtem Louisra.
- Niallel elmentek a sarokra epres fagyit venni. - Mondta és ravasz mosolyra húzta a száját.
- És te...te egyáltalán miért bújtál ide? Várj! Harry tud arról, hogy itt vagy?- Tettem fel egy újabb kérdést neki.
- Olyan szexin aludtál, így hát idejöttem. - Mondta ragyogó szemekkel és 250 wattos mosollyal.- És, hogy Harry tud-e róla?..Nem!- Válaszolt, véglegesen a kérdésemre. Én elröhögtem magam és egy párnával megütöttem őt majd pedig előre dőltem, így hát az arcom besüppedt egy másik párnába.
- Héloo! Ha egy supergirl felkel, az biztos, hogy nem alszik vissza! - Kezdte a gyerekeskedést Louis.
- 5 percet. Oké?- Kérleltem a ,,gyerek" Louist, továbbra is úgy, hogy az arcom a párnában volt.
- Legyen. - Egyezett bele könnyen és rám dőlt.
- Louis! Elfogy az oxigén! - Suttogtam fuldokolva, mert valóban nem jutottam levegőhöz.
- Jah!Bocsi! - Felelte Louis s majd leszállt rólam, helyette átkarolt. A feje közel lehetett a buksimhoz, mivel éreztem, ahogy ki s be fújta a levegőt. Már azon kezdtem el tanakodni, hogy megfogjam-e a kezét, mikor valaki (vajon ki?!) elkezdett horkolni. Egyértelműen Louis volt az a disznó.
- Ne már! - Mondtam röhögve és megfordultam. A fejünk között 10 cm volt. Élveztem a közelséget, csak egy baj volt. A baj pedig az volt, hogy Louis csukott szemmel horkolt tovább.
- Naaa! - Nyafogtam, továbbra is röhögve és a kezemet az pofazacskójára tettem. Louis kinyitotta a szemét és rám mosolygott. Tuti, hogy neki is tetszett a közelség. A szemünk hol egymást, hol pedig a másik száját nézte. A romantikus jelenetet Harry zavarta meg.
- Louis! Mégis mit csinálsz te ennyi ideig  wc-én?! Siessél már, mert a géppel baj van! - Ordította Harry, a mellettünk lévő szobából.
- Igen, mit csinálsz ennyi ideig a wc-én? - Hülyéskedtem, Louissal
- Hív a természet! - Mondta. - 15 perc múlva a konyhában? - Kérdezett vissza, elővéve azt a gyerekes mosolyát.
- 15 perc múlva a konyhában. - Jelentettem ki, mire ő egy erőteljes yes-et suttogót, majd pedig felállt az ágyra aztán pedig leugrott róla közben azt ordítva, hogy: Superman!, és már ki is rohant a szobából. Én természetesen elröhögtem magamat. Hangokat kezdtem el hallani kintről.
- Te mégis mit csináltál Rebekah szobájában? Heh?- Kérdezte a semmiből Zayn és elhaladt a szoba ajtaja előtt. - Rád vártam, hogy ki gyere a budibóól!- Fejezte be a mondatát és a hirtelen a szoba ajtajába vettem észre. Csak úgy oda ugrott! Ijedtemben leestem az ágyról. Erre ő elröhögte magát.
- Bocsi, hogy rád ijesztettem..újra. - Kért elnézést Zayn aztán megkerülte az ágyat és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
- Hát, tudod Zayn! Tőled úgy látszik meg kell szoknom, ezt az ijezgetődit. - Feleltem mosolyogva.
- Kajoltál már? - Kérdezte amikor felhúzott a földről.
- Majd csak most fogok. - Válaszoltam és éreztem, hogy korog a gyomrom. Bláhh...
- Rebekah és Niall jégkrémet mentek venni, de lassan itt lesznek. - Mondta kedvesen.
- Tudom. - Vágtam rá. - Mármint..oké. - Javítottam ki magamat mert ezt a tény akkor tudtam meg amikor Louistól amikor vele feküdtem egy ágyon. Zayn afféle ,,mindent tudok" nézéssel méregetett mosolyogva, aztán megfordult és ki ment az ajtón és közbe mondta, hogy lazzanye a hűtőben, ha netán kérnék. Gyorsan átrohantam a fürdőszobába és kifésültem a hajamat meg megmostam az arcomat aztán pedig visszavettem a tegnapi ruhámat, mivel otthon hagytam a cuccomat amit el kellett volna hoznom Rebekahhoz (bár e miatt hívtak anyuék az este de mondtam, hogy megoldom). Így mentem a konyhába le, ahol már Louis várt rám.
- Na végre, hogy leértél! - Ordította nekem mosolyogva de aztán végig ment a szeme a ruhámon és elbambult.
- Öhm..igen ebbe voltam tegnap. - Mondtam rák vörös fejjel .
- Ez a ruha bármikor jól mutat rajtad. - Bókolt Louis.
- Köszi. - Feleltem halkan és oda mentem a hűtő mellé ahol ő állt. - Szóval akkor mi is a reggeli fogás? - Váltottam gyorsan témát.
- Lazanye vagy tej+cini-mini. Na melyik? - Kérdezte mosolyogva.
- Az utóbbi. - Válaszoltam magabiztosan.
- Egyet értek. - Dicsért meg és kinyitotta a hűtőt, hogy elővegye a tejet, addig én elővettem 2 tányért és kanalat meg a cini-minit a szekrényről. Elkészítettük aztán pedig leültünk a pult előtti székre enni.
-  Tegnap egy dolgot nem kérdeztünk meg tőled a fiúkkal.Te mindig cini-minit eszel? - Kérdezősködött Louis. Tegnap a fiúk este még kérdezgettek tőlem ezt-azt. Például van-e tesóm?, Hova járok suliba?, meghogy tudok-e répatortát készíteni. Az utóbbit ugye mondanom sem kell, hogy ki kérdezte.
- Nem helyette tükörtojást szoktam. Mert te igen? - Kérdeztem vissza.
- Alap. - Válaszolta, nevetve. - Mikor mész haza? - Kérdezett újra.
- Lassan-lassan. - Válaszoltam, kissé szomorúan.
- Haza kísérhetlek? - Kérdezte, csillagokkal a szemében. Én csak bámultam a két kék szemébe amik ragyogtak. Louis közelebb húzta a székét hozzám. Én továbbra is bámultam rá. Erre Louis felállt a székről és olyan közel lépett hozzám, hogy csak 5cm volt köztünk.
- Haza kísérhetlek, Kate? - Kérdezte újra de most már romantikusan.
- Kísérj! - Válaszoltam és a közelség miatt beleharaptam a számba és lenéztem a derekamra, amit Louis átkulcsolt, aztán újra felnéztem és ezért egy hajtincsem bele lógott a szemembe. Louis az ujjaival a fülem mögé helyezte az árva hajtincset. Újra hol egymás száját néztük vagy pedig hol egymás szemébe néztünk. Már csók közelségeben voltunk. Én az orrommal elkezdtem Louis orrával játszani, úgy mint az őzikék. Louis élvezte, mert elmosolyodott. Az orrom az övét dörzsölte. Ez olyan gyerekes, de mégis romantikus volt, egészen addig míg ajtó nyílást nem hallottunk és Niall oda nem rohant hozzánk, ordítva azt, hogy: Nekem is! Niall oda hajolt Louis és az én fejem mellé, így hát Louissal elhúztuk egymástól a fejünket.
- Na melyik ötök csinálja? - Kérdezte Niall, mozdulatlanul, vigyorogva.
- Gyere csak! - Invitálta a kezével Louis maga felé Niallt. - Ha ezt megismétled esküszöm, hogy répával fogok belőled répapörét készíteni. - ,,Válaszolt" Louis Niall kérdésére. Én szakadtam a röhögéstől.
- Itt meg mi folyik? - Lépett be a konyhába Rebekah kezében 2(!) zacskó jégkrém dobozokkal, amit a pultra rárakott.
- Áhh csak Louis sz...- Kezdett volna magyarázkodni Niall de Louis oldalba bökte őt. Rebekah ezen elmosolyodott. Liam jött le a lépcsőn kezében az én csörgő telefonommal.
- Jó reggelt! - Ordította köszönés képen, aztán pedig odanyújtotta nekem a telómat. - Ez ébresztett. - Tette hozzá. Elvettem tőlle és megnéztem, hogy mennyi az idő. 13:31 volt! Így eltelt az idő?!
- Haló! - Szóltam bele a telóba amikor, lenyomtam a fogadás gombot. 
- Szia, Kate! Apa vagyok - Köszönt apu a telóba.
- De ez anyu telója. Nem? - Kérdeztem furán.
- Ja de... Na mindegy. A lényeg, hogy el kéne indulnod haza. - Mondta a telóba apa.
- Ijj muszáj? - Kérdeztem nyfogva.
- Igen. - Jelentette ki egyszerűen.
- Renben..Szió! - Tettem le a telót. - Indulnom kell! - Mondtam a többieknek szomorúan.
- Várj! - Kiáltotta el magát Zayn és felfutott a lépcsön majd 20 mp re rá rohant is lefele, egy tollal meg egy papír cetlivel, amir körbe adott a fiúknak a tollal együtt.
- Itt a telefon számunk. - Nyújtotta át. - Rajongóknak nem oda adni! - Vágra rá, amin elröhögtem magam.
- Oké és köszi. - Feleltem mosolyogva. - Fel megyek hátha fent hagytam valamit. - Mondtam Rebekahhoz fordulva és már rohantam is felfelé a lépcsőn. Gyorsan össze szedtem a napszemcsit plusz a nyakláncom meg letéptem Emma asztalának a végén lévő papírcetlikből egyet és rá írtam a nevem meg a számom, és már rohantam is le. Oda adtam a cetlit Zaynnek.
- Hát akkor sziasztok! - Köszöntem el tőlük.   
- Szia! - Ordították a fiúk és átöleltek.
- Fiúk mindjárt megfulladok! - Mondtam amikor már fogyott az oxigén.
- Jah,bocsi. - Mondták egyszerre.
-Szia. - Öleltem ár végül Rebekaht is és ki mentem az ajtón. Louis futott utánnam.
- Hát te? - Kérdeztem.
- Mondtam, hogy haza kísérlek. - Válaszolta, nevetve. - Megígérted, hogy megadod a számod! - Mondta, és megfogta a kezemet. Éreztem, hogy a gyomromban valami csapkodni kezdi a szárnyát. Vissza szorítottam a kezét. 

Elmondtam a számomat,a mit ő gyorsan begépelt a telójába.
- Képet is kér. - Mondta mosolyogva.
- Kérjen. - Vágtam rá. Aztán megálltam, hogy tudjon egy jó képet csinálni rólam.
- Briliáns. - Dicsérte meg a képet. Amikor lefényképezett, akkor is fogta a kezemet. Egész haza úton fogta a kezemet. Rengeteget röhögtem rajta. Sajnos hamar a házunk elé értünk, mert nem lakom valami távol Rebekahtól. Kb. 10 perc gyalog.
- Hát itt is volnánk. - Mondtam legörbült szájjal. Louis a ház felé fordult, továbbra is úgy, hogy fogta a kezemet.
- Kúl. - Dicsért újra csak, most a házat és közelebb lépett hozzám, majd pedig a kezét a derekamra helyezte. Újra 5 cm volt közöttünk. Mindig 5 cm, mintha figyelmet fordítana arra, hogy 5 cm legyen.
- Örülök, hogy Rebekah bemutatott téged, supergirl! - Mondta halkan, mosolyogva.
- Én is, superman! - Feleltem én is halkan és a kezemet a nyaka köré kulcsoltam. Szemeink egymás ajkát mérték fel.
- Megpuszilhatlak? - Kérdezte suttogva, Louis.
- Meg! - Válaszoltam én is suttogva. Louis közelebb hajolt és megcsókolt.

 Ez a csók szelíd ,lágy és romantikus volt. Még egyszer megcsókoltuk egymást, ez már vadabb volt de még mindig romantikus. És harmadjára is. Ez volt a búcsú csók. Ezután az ajkaink távolabb voltak egymástól és kinyitottuk a szemünket. Louis elmosolyodott, és megpuszilta az arcomat.
- Szerintem ideje be menned, mert a hugod mindjárt kiesik az ablakból. - Mondta mosolyogva. Oldalra néztem ahol az ablak mögött valóban ott volt Ashley. Mikor észrevette, hogy nézem elkezdett integetni (?!).
- Szia! - Köszöntem el Louistól.
- Majd hívlak, supergirl! Szia! - Köszönt el ő is. A kezeink elengedték egymást. Én felszabadultan léptem be az ajtón.
- Megjöttem! - Ordítottam amikor már becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy elpirulok és, hogy a szám a fülemig ér. Azt kívántam bárcsak újra ott állnék Louis előtt.
- Na végre! Nagyszerű hírem van számodra! - Jött le anya a lépcsőn mosolyogva. - Öhm.. kislányom minden rendben? - Kérdezte szintén anyu amikor észrevette az élettel tele arcom. Körülnéztem, hogy apu itt van-e. Szerencsére nem volt, így hát alig halhatóan odasúgtam anyunak, hogy: fiú. 
- Úúú.. akkor majd beszélünk erről! - Mondta anyu még nagyobb mosollyal.
- Na de mi a jó hír? - Váltottam az eredeti témára.
- Ian, Nina és Tami jönnek majd a jövőhéten ! - Mondta anyu, mire én elsikítottam magamat. Ian az a nagybátyám teljes neve Ian Somerhalder. igen aki a vámpírnaplókban szerepel. Nina a barátnője neki a teljes neve Nina Dobrev, igen ő is a vámpírnaplókban szerepel. Tami az unokatesóm. Félreértés ne essék, ő  nem Nina és Ian gyereke. Ő anyu másik tesójának a lánya. Tami nagyon közel áll hozzám, szinte olyan mintha a tesóm lenne. 
- De jóó! - Ordítottam.


Remélem tetszett :D <3

2.Fejezet: Vonzódás

Sikerült megírnom a második részt. Kicsit hosszúra sikerült :DD Remélem ez is tetszeni fog :D Jó szórakozást <3

Louissal továbbra is egymást néztük. Az arcunk közelebb volt egymáshoz, mint hittem. A keze még mindig az enyémet simogatta. Éreztem azt, hogy nemrég még epres rágót rágott, hisz éreztük egymás leheletét. Hirtelen észbe kaptam. 

Mi? Mi van? Mit csinálok én? Még csak most látom őt először, de már egymás kezét fogjuk és öt centi van az ajkaink között?! Megőrültem?! Annyit mondott, hogy ,,gyönyörű vagy" és máris ilyen közel engedem magamhoz?! Na neem! - Gondoltam, és hátrébb léptem egy lépéssel. A kezeink elengedték egymást és már nem érezhettem a rágógumis leheletét. Louis mindvégig engem nézett, répákkal a kezében és olyan fejet vágott, mint egy kisgyerek, aki nem kap meg valamit. Irtó aranyos volt, el is nevettem magamat, mire ő igen csodálkozó képet vágott. Végül megszólalt :

- Akkor kéred a répa felét? - Kérdezte, az egyik szemöldökét felvonva és a száját mosolyra húzva. 

- Még szép, hogy kérem! - Válaszoltam, mire ő felém nyújtotta a répa felét. Én gyorsan és figyelve arra, hogy nehogy újra összeérjenek az újaink, kivettem a kezéből a répát, majd pedig bele haraptam.

- Hmm... első látásra nem is gondoltam, hogy szereted a répát! - Felelte a ,,távolba meredve".

- Hát pedig igenis szeretem! Te egyébként szeretsz supermaneset játszani? - Tettem fel most én a kérdést neki és újra bele haraptam a répámba.

- Nem igen szoktam. - Mondta, tényként. 

- Hát pedig amikor bejöttem, akkor nagyon úgy tűnt, hogy igen mert ,,repültél".- Vágtam rá, mosolyogva.

- Áhh... Csak Liaman jó kísérletezni, a gravitáció ellen. Ő a partnerem ebben. - Vágta vissza, gyerekes mosollyal az arcán. ÚRISTEN! Azok a szemek, azzal a mosollyal! Elolvadok! Nem, nem szabad elolvadni, titokzatosnak kell lenni! Hisz ő egy sztár! Elmegy valahova és ott összefut egy lánnyal a sarkon , annak a lánynak biztosan meg fog tetszeni, ő meg biztos élvezni fogja! 

- Lemegyek a többiekhez. - Mondtam, eléggé furán, de továbbra is mosolyogva. Gyorsan megfordultam és kimentem az ajtón, majd pedig balra fordultam (hisz bal oldalt van a lépcső), és felsikítottam. Hallottam, ahogy Louis oda fut mellém. Zayn és Niall ott guggoltak, és ezek.. ezek hallgatóztak?!

- A szívrohamot hoztátok rám! - Szólaltam végre meg amikor megtudtam.

- Bocsi! Nem akartuk rád hozni a szívrohamot. Mi más miatt vagyunk... - Mondta Niall amikor Zayn oldalba bökte. Zayn és Niall szeme hol engem, hol pedig Louisra, (aki mellettem állt) vándoroltak. Újra elhatalmasodott rajtam az a vonzó érzés amit Harry szobájában éreztem Louis iránt. Éreztem, hogy a fiú keze nagyon közel van az enyémhez. A romantikus gondolataimat az ő röhögése zavarta meg.

- Min nevetsz? - Kérdeztem, tőle félig- meddig kuncogva, mert ha Louis röhög az már magában röhej. Louis Zaynre mutatott, így hát ránéztem Zaynre. Zaynek ki volt rúzsozva a szája. Ennyi kellett nekem azonnal elröhögtem magam. Igazából, hogy mi ezen olyan vicces? Nem tudom, de az volt. Niall csak mosolygott azon, ahogy jóízűen nevettünk Louissal. 

- Mégis miért rúzsoztad ki magadat? - Kérdezte Louis, továbbra is röhögve.

- Elvesztettem a fogadást Rebekah ellen. - Jelentette ki Zayn.

- Szíváás! - Ordította Louis, úgy, hogy a dobhártyám majdnem kiszakadt. 

- Gyertek már le skacok! - Hallottuk lentről Liam hangját.

- Megyünk! - Válaszolta Zayn, elvékonyítva a hangját. Aztán mindannyian lefele mentünk a lépcsőn, egyenesen a konyhába, mert a többiek mind ott voltak. Rebekah a hűtőben kotorászott, Harry a pult előtti magas széken ült, mellette Liamal. Niall odament Rebekah mellé, én leültem Liam mellé, Zayn leült mellém, Louis pedig megkerülte a pultot és a pult másik oldalára felült.

- Na találtál eprest? - Kérdezte Niall, Rebekhát izgatottan.

- Bocsi Niall, de csak csokisat, vaníliásat, és citromosat találtam. - Mondta Rebekah, szomorúan. 

- Akkor adj egy csokisat, légyszi. - Kérte Niall.

- Felezed, vagy szedsz magadnak  - Kérdezte Rebekah. Niall erre olyan ,,Ezt most komolyan kérdezed" képet vágott.

- Jó, oké! Tessék itt van egy doboz! - mondta Rebekah, röhögve.

- Rebekah! Nekem passzolj ide egy csokisat! - Kérdte Liam.

- Felezed, vagy szedsz magadnak? - Kérdezte, a betanult szöveget Rebekah.

- Kér még valaki? - Nézett körbe Liam.

- Én! - Tettük fel a kezünket, egyszerre Louissal.

- Harmadoljuk. - Jelentette ki Liam.

- Nosza. - Rakott oda elénk Rebekah, egy doboz csokis fagyit három kanállal.

- Köszi! - Mondtunk egyszerre hárman a fiúkkal és már ettük is. Valahogy olyanok a fiúk, mintha már 2 éve ismerném őket. Kedvesek hozzám, én is hozzájuk. Valóban olyan érzésem van, mintha már ismerném őket.

- Fiúk! Anyuék, ma még nem lesznek itthon holnap jönnek meg, szóval akkor ki alszik itt közületek ? - Kérdezte Harry.

- Én! - Vágta rá Zayn és, Louis. 

- Ti? - Kérdezte újra Harry, de most Liamtől és Nialltől.

- Én is! - mondta, gyerekes Liam.

- Oké, én is de holnap hamar el kell mennem. - Válaszolt Niall is.

- De jóó!!! - Visítottuk egyszerre Rebekahval.

Este ( ami a fiúknál 10 óra után van ), még énekelgettünk Harry szobájában. Illetve a fiúk énekeltek, mi Rebekhával csak néztük őket.

- Csajok ti is énekeljetek valamit! - Találta ki ezt a fenomenális ötletet Zayn, miközben ellazult a fotelben.

- Jó ötlet! - Ordította Louis, aki a gép előtti széken ült.

- Mit kéne énekelnünk? - Kérdeztem a fiúktól.

- Legyen a Irresistible! - Vágta rá a azonnal Liam.

- Jó! - Vágták rá a fiúk, aztán pedig rám és Rebekhára néztek boci szemekkel.

- Jó, én  benne vagyok! - Mondtam nekik, mire ők tapsolni kezdtek mint a kislányok, és még nagyobb boci szemekkel néztek Rebekhára.

- Az én húgom, biztos, hogy énekel. - Vágta rá Harry.

- Ühüm. - Mosolygott Rebekah.

- Oké! Külön fogtok énekelni. Ki kezd? - Mondta Niall. Rebekhával összenéztünk.

- Te! - Vágta rá .

- Oké! - Feleltem. - Akkor berakjátok a karaokit?

- Nem kell az. - Mondta Louis és felkelt a székről, felkapta a gitárt és végül oda ült az ágyra elém, majd pedig elkezdte pengetni a gitárt, én meg éneklésbe kezdtem.

 A fiúk számait ismerem, hisz a legjobb barátnőm bátyjának a bandájának a számairól van szó. Én csak a fiúkat nem ismertem. Az éneklésem alatt csakis a gitárt néztem, amit Louis pengetett. A szám végén, amikor Louis megpengette a húrokat, felnéztem a fiú szemébe. Louis is engem nézett, aztán pedig elmosolyodott.

- Ügyes voltál! - Dicsért meg. A fiúk megtapsoltak, Rebekah pedig átölelt, viszont a lendülettől eldőltünk.

- Te jössz! - Ordította Harry a húgának. 

- Várjatok! Louis, add ide a gitárt kérlek. Én akarom pengetni. - Szólt közbe Niall, és kinyújtotta a kezét, amibe Louis oda adta a gitárt. Niall elkezdte pengetni a hangszert, Rebekah, pedig éneklésbe kezdett. Én egész végig Rebekahát néztem, de éreztem, hogy valaki néz engem, de most én csak Rebekahra koncentráltam. Rebekah szépen énekelt. A szám végén Niall, rá is kacsintott. Mindenki megtapsolta Rebekahát, én pedig megöleltem.

Lefekvés előtt, még kimentem a mosdóba, hogy fogat mossak. Aztán amikor, kijöttem a mosdó ajtaján, észrevettem Louist, aki a mobilját nyomogatta, a falnak támaszkodva. Zavarba jöttem. Egyrészt azért mert, ketten voltunk a folyosón, másrészt pedig azért mert csak egy laza gatya volt rajta, így hát láttam a kidolgozott hasát. Rajtam egy fekete cica gatya volt, egy bő Mickey egeres pólóval. Észrevette, hogy nézem őt, így hát rám nézett, és elmosolyodott. 

- Jó éjt, supergirl! - Mondta, én meg éreztem, hogy elpirulok.

- Neked is, superman! - Feleltem, mire ő rám kacsintott!! Beleharaptam az ajkamba és bementem Rebekah szobájába. Becsuktam az ajtót, majd pedig befeküdtem a barátnőm mellé a franciaágyba és mindent elmeséltem neki Louisról. 

- Tudtam, hogy tetszeni fogtok egymásnak! - Mondta büszkén és elröhögtük magunkat. - Jó éjt ,,supergirl"- Utánozta Louist Rebekah.

- Hallottad? - Kérdeztem csodálkozva.

- Még szép! Na jó éjt! - Válaszolta.

- Jó éjt! - Mondtam, és elaludtam Rebekah mellett.

1. Fejezet : A találka

Itt is van az első rész. Remélem tetszeni fog nektek :))

Végre, újra a saját ágyamban kelni. Már igazán hiányoltam ezt az érzést, hisz már jó pár hete nem aludtam az én puha francia ágyamban, helyette a nagyiéknál lévő sima kis egyszerű ágyban teltek az estéim. De most újra itthon. - Gondoltam és kikeltem az ágyból, majd pedig odamentem az ágyam előtti falon logó tükörhöz, amin ártatlanul lógtak a vakációs programjaim, és megnéztem, hogy mit is tartogat a mai nap nekem.

- A mai terv. - Mondtam és végig húztam az ujjamat a tükrön lévő cetliken. - Találka Sarahval a Starbucksban, majd pedig, átmegyünk hozzá, és ott is alszom. - Olvastam fel magamnak a cetlin lévő feliratot. - Pazar. - mondtam mosolyogva, és elindultam a fürdőszobába, hogy kifésüljem a hajamat, mivel, hogy a tükörben sikerült észrevenni azt a tényt magamon, hogy a hajam akárcsak egy oroszláné, meg még természetesen a reggeli felfrissüléshez is kell.  Azaz arcot kell mosni. A fürdőszobába érve nyúltam a keféért, de valaki megelőzött. Nos ez a valaki az bizonyára az én 2 évvel fiatalabb kis hugicám volt, Ashley.

- Bocsi ! - Mondta, egyébként szívből, de fáradtan.

-Őöö - mondtam, volna a mondatot de...de Ashley haja az. Hát az nem oroszlán volt hanem.  Nem tudom mi volt, mivel, hogy egy állatnak van nagy sörénye, az már pedig az oroszlán. De Ashley az... Hát én biztos, hogy nem ismerek egy ilyen állatot sem, akinek ekkora lenne a sérója, mint Ashleynek reggel.

- Neked nagyobb szükséged van rá ! - Mondtam, és amint kimondtam a mondatot, röhögésbe kezdtem.

- Nagyon vicces. - Mondta Ashley, amikor már majdnem sírtam a röhögéstől.

- Hát, hugi őszintén?! Az! - Mondtam, és újra röhögésbe kezdtem.

- Miután kiröhögted magadat, légyszíves gyere ide és csomózd ki a hajamat. - Mondta, mosolyogva, mert azért Ashley nem az a fajta ember, akin hogyha nevetnek megsértődik. Sőt van, amikor ő röhög velünk.

-Oké, oké csak még egy percet. Huh. Oké add a kefét- mondtam, amikor már sikerült kontrolálni magamat a röhögés ellen. Ashley odaadta a kefét, amivel megpróbáltam kicsomózni a szőke, kócos haját. Hát én magam sem gondoltam, de Ashley hajának a kibobozása, ahhoz, hogy a régi szőke vállig érő haja legyen, kellett negyed óra!

- Hát, nagyon köszi ! - Mondta majd pedig kiviharzott a fürdőszoba ajtaján. Ashley nem az a fajta érzelgős ember, viszont hatalmas szíve van! Ezek után én is megfésültem a hajamat, arcot mostam, és lementem a lépcsőn, hogy reggelizzek. A konyha előtti étkező asztalnál, apa és anya már ott ültek, és szerintem valami munka ügyről lehetett szó, mivel, hogy aligha értettem azokat a szakszavakat.

- Sziasztok! - Mondtam nekik, és adtam mind a kettőjüknek egy-egy puszit.

- Szia kicsim! - Köszönt anya is és aztán apa is.

- Csináltam tükörtojást, de külön csináltam neked a kedvencedet is amire rá van a sajt sülve. - Mondta anya, mosolyogva és a fejével a konyhai pult felé bökött, ahol ott voltak a tükörtojások egy nagy tányéron.

- A narancslé a hűtőben - Mondta apa. A szüleim a mennyországot biztosítják nekem, és Ashleyinek is.

- Ú de jó köszi. - Mondtam hálásan és boldogan a szüleimnek, és elindultam a konyhába. A konyhában kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem a narancslét, aztán pedig kiszedtem egy tányérra a tükörtojásomat is és leültem anyáékhoz az asztalhoz.

- Hogy aludtál az este kicsim? - Kérdezte anyu.

- Mélyen. - Mondtam, amire apu elmosolyodott.

- Kate, ma lesz Rebekahával a találkozód a Starbucks-ban és aztán ott is alszol náluk ? - Kérdezte apu.

- Aham. - Válaszoltam büszkén, mosolyogva.

- És a találka 2-kor lesz? - Kérdezte anyu.

- Aham. - Válaszoltam továbbra is büszkén és mosolyogva.

- Rendben, de apád odadob a Starbucks-ba. Oké ? - Mondta anya, kissé szigorúra fogva a szót

- Oké. - Vontam vállat, és levágtam egy kis darabot a tükörtojásból, s majd bekaptam.

- Viszont légyszíves óvatosan járjatok-keljetek Rebekahval, mert azért Londonban is forr az élet. Oké? - Mondta apu.

- Há hu háá... Ez forró! - Mondtam, amikor bekaptam a tükörtojást. - Oké,oké.- Válaszoltam végül miután beleszürcsöltem a narancslébe.

- Hazajössz te majd magad? - Kérdezte anyu.

-Persze majd Rebekah hazakísér. - Mondtam mosolyogva.

- Rendben. - Válaszolták egyszerre anyáék, és meghatóan egymásra néztek. Szerintem még szokniuk kell, hogy a lányuk már nem is olyan kicsi lány. Reggeli után még egy kicsit elfoglaltam magam, aztán pedig felvettem egy piros gatyót, egy fehér pöttyös pólóval meg egy fekete magassarkúval, kiegészítőként a kedvenc nyakláncomat akasztottam a nyakamba.

 Apu a megbeszéltek szerint kidobott a Starbucksnál kocsival, és jó szórakozást kívánt. A Strabucksnál Rebekah már várt rám. Számos ember őt sasolta. Rebekah nos... Rebekah egy szép lány, mindig mosolyog akárcsak én, de az ő bátyja sztár, az ő bátya az Harry, Harry Styles.

- Szia! - Mondta és megöleltük egymást. - De csini vagy ! - Mondta újra mosolyogva.

- Hellooo! - Köszöntem én is neki. - Köszi nemrég kaptam a rucit. - Mondtam, természetesen mosolyogva.

- Na de mit vegyünk kisasszony? - Kérdeztem és átkaroltam a kezemmel őt.

- Egy kakaóóót ! - Gyerekeskedett Rebekah.

- Kakaót a kisasszonynak? - Kérdeztem vissza felvont szemöldökkel, még most is színészkedve.

- Nem. Egy kávét! - mondta felnőttesen Rebekah.

- Rendben. - Válaszoltam, és aztán mind a ketten elröhögtük magunkat. Miután megvettük az italokat, úgy döntöttünk Rebekahval, hogy elindulunk hozzájuk és majd közben elszürcsöljük az innivalóinkat.

- Na és Harrold, hogy van? Milyenek a bandatársak? - Kérdeztem érdeklődve.

- Jól van és nagyon jól kijönnek, mintha tesók lennének, szóval nekem van pluszba 4 bátyám. - Mondta mosolyogva. Jut eszembe, téged még be sem mutattalak a srácoknak! - Kiálított Rebekah felderítően.

- Hát nem. De engem nem is zavar. - Nos, valóban nem zavar, és nem is szeretném, hogy Harry sztárrá válása félbeszakítsa a Rebekahval való igen régi (óvi óta ismerjük egymást, és a szülök jó barátok) barátságunkat. Miközben ezen gondolkodtam, Rebekah elővette a telefonját és felhívott valakit, s így szólt a telóba:

- Szia! Ahha. Jól. Ott vannak. Meddig? Úú az szuper. Igen jön. Rendben. Szia ! - Tette végül le a telót, de még mielőtt kinyomta volna a készüléket, valaki beleordította azt a telóba, hogy: Ki az a Kate ? Szereti a répát?

- Kivel beszéltél? - kérdeztem Rebekhát.

- Harrold. - Mondta halkan.

- És ki volt az aki beleordított a telóba ?- kérdeztem újra.

- Majd meglátod. - Mondta titokzatosan Rebekah.

- Egyébként tudom a fiúk nevét! Liam, Zayn, Louis, és a te drága egyetlen Niallod. - Mondtam Rebekhának mosolyogva.

- A Niallos dolog titok. - Hívta fel figyelmemet mutatóujját sokat sejtetve felmutatva.- De jól tudod a nevüket. - Mondta elismerően.

- Hát a memóriám, az ész! - Rikkantottam mosolyogva. Egyébként pár száz méterrel Rebekah házuk előtt már hallani lehetett Harry hangját, ahogy énekelt. Hallottam más hangokat is. Egyből rájöttem, hogy az egész banda ott van Rebekahéknál, de nem szóltam, nehogy elrontsam a kedvét. A hangokra visszatérve. Hallottam egy vékonyabb lágyabb hangot a sok közül. Meg is kérdeztem Rebekaht, hogy az ki, mire ő azt mondta, hogy: Lo... - De félbehagyta és annyit mondott, hogy majd meglátom. Amint beértünk a házba Rebekah felvezetett a lépcsőn, egyenesen Harry szobájába. Aztán amikor Harry szobájának ajtajánál álltunk azonnal áthatolt a testemen egy adrenalin löket, aztán Rebekah lenyomta a kilincset és már Harry szobájában voltunk. Harry az ágyán ült mellette egy szőke hajú fiúval. Az ágy előtt a fotelen pedig egy fekete boci szemű fiú ült, mellette egy másik barna hajú fiúval. A fotel melletti számítógépes asztal előtti széken pedig egy másik fiú ... nos repült, és azt ordította, hogy: Superman!

- Jézusom Liam jól vagy? - Kérdezte Rebekah a barna hajú fiútól akin a supermanos fiú fetrengett.

- Persze, csak Louis épp a gravitációt próbálja megtörni. - Mondta a barna hajú fiú. Végig néztem még egyszer a társaságon, de amikor a supermanes fiúra néztem találkozott a tekintettem vele. Hisz... Bámult engem. Harry felkelt az ágyról odajött hozzám (ezért kizökkentett a supermanes fiúval való szemkontaktusunkból).

- Halii ! - köszönt Harry és fél karral átkarolt.

- Sziaaa !- köszöntem neki mosolyogva.

- Fiúk ő itt a húgom legjobb barátja, Kate. - Mondta a fiúknak.

- Szia ! Niall vagyok.- köszönt a szőke hajú. - Ki éhes mert én szörnyen, és megkívántam a jégkrémet, szóval akar valaki jönni ? - kérdezte és körülnézett.

- Én jövök pláne ha jégkrémről van szó ! - felelte Rebeka, és már el is tűntek.

- Én Liam vagyok. - Integetett a barna hajú fiú a fotelből.

- Én Zayn ! - Mosolygott rám a fekete hajú. Ezek után mindenki supermanre nézett, így hát én is rá néztem. Superman még továbbra is engem bámult, majd miután feleszmélt felkelt Liamről és odajött elém (Harry ilyenkor már visszaült az ágyra).

-Hé skacok gyertek már segíteni! - Jött egy hang lentről. Ez biztos Niall volt.

- Oké !-  Ordította vissza Zayn, és lementek Liammal és Harryvel lefele. Szuperman maradt, és ketten maradtunk a szobában

- Louis vagyok, de szólíts csal Louinak. - Kérte és rám mosolygott. Én elpirultam, hisz ez a Louis szörnyen helyes.

- Én Kate... - Mondtam fülig érő mosollyal, és rák vörös fejjel. Louis a gatyája hátuljába nyúlt és elővett egy megmosott meghámozott répát, aztán pedig elfelezte és felém nyújtotta.

- Szereted a répát ? - Kérdezte, kedvesen.

- Aham. - Válaszoltam mosolyogva.

- Kéred a másik felét ? - Kérdezte.

- Úúú aha. - Válaszoltam gyerekesen. Aztán Louis kezéből elakartam venni a répát, de az ujjaink összeértek és..és megsimogatta a kezemet.

 A keze olyan puha és finom volt. Ezután felnéztünk egymás szemébe, a kezeink továbbra is egymást simogatták. Louis az orrom alá nézett, a répát a másik kezébe vette, aztán pedig a kezét végighúzta az ujjaimtól fel a kezemen, a karomon, a vállamon. Majd megsimogatta az arcomat. Én megfogtam a kezét, amik immár az arcomat simogatták. Elmosolyodtam és egy pillanatra lehunytam a szememet mosolyogva. Hallottam, ahogy Louis közelebb lép. Reflexből kinyitottam a szememet. Louis szája és az én szám között körülbelül már csak öt centi volt.

- Gyönyörű vagy ! - Mondta Louis csillogó szemekkel.

A szívem szaporán vert. Éreztük egymás leheletét.