2.Fejezet: Vonzódás

Sikerült megírnom a második részt. Kicsit hosszúra sikerült :DD Remélem ez is tetszeni fog :D Jó szórakozást <3

Louissal továbbra is egymást néztük. Az arcunk közelebb volt egymáshoz, mint hittem. A keze még mindig az enyémet simogatta. Éreztem azt, hogy nemrég még epres rágót rágott, hisz éreztük egymás leheletét. Hirtelen észbe kaptam. 

Mi? Mi van? Mit csinálok én? Még csak most látom őt először, de már egymás kezét fogjuk és öt centi van az ajkaink között?! Megőrültem?! Annyit mondott, hogy ,,gyönyörű vagy" és máris ilyen közel engedem magamhoz?! Na neem! - Gondoltam, és hátrébb léptem egy lépéssel. A kezeink elengedték egymást és már nem érezhettem a rágógumis leheletét. Louis mindvégig engem nézett, répákkal a kezében és olyan fejet vágott, mint egy kisgyerek, aki nem kap meg valamit. Irtó aranyos volt, el is nevettem magamat, mire ő igen csodálkozó képet vágott. Végül megszólalt :

- Akkor kéred a répa felét? - Kérdezte, az egyik szemöldökét felvonva és a száját mosolyra húzva. 

- Még szép, hogy kérem! - Válaszoltam, mire ő felém nyújtotta a répa felét. Én gyorsan és figyelve arra, hogy nehogy újra összeérjenek az újaink, kivettem a kezéből a répát, majd pedig bele haraptam.

- Hmm... első látásra nem is gondoltam, hogy szereted a répát! - Felelte a ,,távolba meredve".

- Hát pedig igenis szeretem! Te egyébként szeretsz supermaneset játszani? - Tettem fel most én a kérdést neki és újra bele haraptam a répámba.

- Nem igen szoktam. - Mondta, tényként. 

- Hát pedig amikor bejöttem, akkor nagyon úgy tűnt, hogy igen mert ,,repültél".- Vágtam rá, mosolyogva.

- Áhh... Csak Liaman jó kísérletezni, a gravitáció ellen. Ő a partnerem ebben. - Vágta vissza, gyerekes mosollyal az arcán. ÚRISTEN! Azok a szemek, azzal a mosollyal! Elolvadok! Nem, nem szabad elolvadni, titokzatosnak kell lenni! Hisz ő egy sztár! Elmegy valahova és ott összefut egy lánnyal a sarkon , annak a lánynak biztosan meg fog tetszeni, ő meg biztos élvezni fogja! 

- Lemegyek a többiekhez. - Mondtam, eléggé furán, de továbbra is mosolyogva. Gyorsan megfordultam és kimentem az ajtón, majd pedig balra fordultam (hisz bal oldalt van a lépcső), és felsikítottam. Hallottam, ahogy Louis oda fut mellém. Zayn és Niall ott guggoltak, és ezek.. ezek hallgatóztak?!

- A szívrohamot hoztátok rám! - Szólaltam végre meg amikor megtudtam.

- Bocsi! Nem akartuk rád hozni a szívrohamot. Mi más miatt vagyunk... - Mondta Niall amikor Zayn oldalba bökte. Zayn és Niall szeme hol engem, hol pedig Louisra, (aki mellettem állt) vándoroltak. Újra elhatalmasodott rajtam az a vonzó érzés amit Harry szobájában éreztem Louis iránt. Éreztem, hogy a fiú keze nagyon közel van az enyémhez. A romantikus gondolataimat az ő röhögése zavarta meg.

- Min nevetsz? - Kérdeztem, tőle félig- meddig kuncogva, mert ha Louis röhög az már magában röhej. Louis Zaynre mutatott, így hát ránéztem Zaynre. Zaynek ki volt rúzsozva a szája. Ennyi kellett nekem azonnal elröhögtem magam. Igazából, hogy mi ezen olyan vicces? Nem tudom, de az volt. Niall csak mosolygott azon, ahogy jóízűen nevettünk Louissal. 

- Mégis miért rúzsoztad ki magadat? - Kérdezte Louis, továbbra is röhögve.

- Elvesztettem a fogadást Rebekah ellen. - Jelentette ki Zayn.

- Szíváás! - Ordította Louis, úgy, hogy a dobhártyám majdnem kiszakadt. 

- Gyertek már le skacok! - Hallottuk lentről Liam hangját.

- Megyünk! - Válaszolta Zayn, elvékonyítva a hangját. Aztán mindannyian lefele mentünk a lépcsőn, egyenesen a konyhába, mert a többiek mind ott voltak. Rebekah a hűtőben kotorászott, Harry a pult előtti magas széken ült, mellette Liamal. Niall odament Rebekah mellé, én leültem Liam mellé, Zayn leült mellém, Louis pedig megkerülte a pultot és a pult másik oldalára felült.

- Na találtál eprest? - Kérdezte Niall, Rebekhát izgatottan.

- Bocsi Niall, de csak csokisat, vaníliásat, és citromosat találtam. - Mondta Rebekah, szomorúan. 

- Akkor adj egy csokisat, légyszi. - Kérte Niall.

- Felezed, vagy szedsz magadnak  - Kérdezte Rebekah. Niall erre olyan ,,Ezt most komolyan kérdezed" képet vágott.

- Jó, oké! Tessék itt van egy doboz! - mondta Rebekah, röhögve.

- Rebekah! Nekem passzolj ide egy csokisat! - Kérdte Liam.

- Felezed, vagy szedsz magadnak? - Kérdezte, a betanult szöveget Rebekah.

- Kér még valaki? - Nézett körbe Liam.

- Én! - Tettük fel a kezünket, egyszerre Louissal.

- Harmadoljuk. - Jelentette ki Liam.

- Nosza. - Rakott oda elénk Rebekah, egy doboz csokis fagyit három kanállal.

- Köszi! - Mondtunk egyszerre hárman a fiúkkal és már ettük is. Valahogy olyanok a fiúk, mintha már 2 éve ismerném őket. Kedvesek hozzám, én is hozzájuk. Valóban olyan érzésem van, mintha már ismerném őket.

- Fiúk! Anyuék, ma még nem lesznek itthon holnap jönnek meg, szóval akkor ki alszik itt közületek ? - Kérdezte Harry.

- Én! - Vágta rá Zayn és, Louis. 

- Ti? - Kérdezte újra Harry, de most Liamtől és Nialltől.

- Én is! - mondta, gyerekes Liam.

- Oké, én is de holnap hamar el kell mennem. - Válaszolt Niall is.

- De jóó!!! - Visítottuk egyszerre Rebekahval.

Este ( ami a fiúknál 10 óra után van ), még énekelgettünk Harry szobájában. Illetve a fiúk énekeltek, mi Rebekhával csak néztük őket.

- Csajok ti is énekeljetek valamit! - Találta ki ezt a fenomenális ötletet Zayn, miközben ellazult a fotelben.

- Jó ötlet! - Ordította Louis, aki a gép előtti széken ült.

- Mit kéne énekelnünk? - Kérdeztem a fiúktól.

- Legyen a Irresistible! - Vágta rá a azonnal Liam.

- Jó! - Vágták rá a fiúk, aztán pedig rám és Rebekhára néztek boci szemekkel.

- Jó, én  benne vagyok! - Mondtam nekik, mire ők tapsolni kezdtek mint a kislányok, és még nagyobb boci szemekkel néztek Rebekhára.

- Az én húgom, biztos, hogy énekel. - Vágta rá Harry.

- Ühüm. - Mosolygott Rebekah.

- Oké! Külön fogtok énekelni. Ki kezd? - Mondta Niall. Rebekhával összenéztünk.

- Te! - Vágta rá .

- Oké! - Feleltem. - Akkor berakjátok a karaokit?

- Nem kell az. - Mondta Louis és felkelt a székről, felkapta a gitárt és végül oda ült az ágyra elém, majd pedig elkezdte pengetni a gitárt, én meg éneklésbe kezdtem.

 A fiúk számait ismerem, hisz a legjobb barátnőm bátyjának a bandájának a számairól van szó. Én csak a fiúkat nem ismertem. Az éneklésem alatt csakis a gitárt néztem, amit Louis pengetett. A szám végén, amikor Louis megpengette a húrokat, felnéztem a fiú szemébe. Louis is engem nézett, aztán pedig elmosolyodott.

- Ügyes voltál! - Dicsért meg. A fiúk megtapsoltak, Rebekah pedig átölelt, viszont a lendülettől eldőltünk.

- Te jössz! - Ordította Harry a húgának. 

- Várjatok! Louis, add ide a gitárt kérlek. Én akarom pengetni. - Szólt közbe Niall, és kinyújtotta a kezét, amibe Louis oda adta a gitárt. Niall elkezdte pengetni a hangszert, Rebekah, pedig éneklésbe kezdett. Én egész végig Rebekahát néztem, de éreztem, hogy valaki néz engem, de most én csak Rebekahra koncentráltam. Rebekah szépen énekelt. A szám végén Niall, rá is kacsintott. Mindenki megtapsolta Rebekahát, én pedig megöleltem.

Lefekvés előtt, még kimentem a mosdóba, hogy fogat mossak. Aztán amikor, kijöttem a mosdó ajtaján, észrevettem Louist, aki a mobilját nyomogatta, a falnak támaszkodva. Zavarba jöttem. Egyrészt azért mert, ketten voltunk a folyosón, másrészt pedig azért mert csak egy laza gatya volt rajta, így hát láttam a kidolgozott hasát. Rajtam egy fekete cica gatya volt, egy bő Mickey egeres pólóval. Észrevette, hogy nézem őt, így hát rám nézett, és elmosolyodott. 

- Jó éjt, supergirl! - Mondta, én meg éreztem, hogy elpirulok.

- Neked is, superman! - Feleltem, mire ő rám kacsintott!! Beleharaptam az ajkamba és bementem Rebekah szobájába. Becsuktam az ajtót, majd pedig befeküdtem a barátnőm mellé a franciaágyba és mindent elmeséltem neki Louisról. 

- Tudtam, hogy tetszeni fogtok egymásnak! - Mondta büszkén és elröhögtük magunkat. - Jó éjt ,,supergirl"- Utánozta Louist Rebekah.

- Hallottad? - Kérdeztem csodálkozva.

- Még szép! Na jó éjt! - Válaszolta.

- Jó éjt! - Mondtam, és elaludtam Rebekah mellett.