3.Fejezet: Másnap

Na, Macikák !
Elérkezett a várva várt pillanat ! Remélem, tetszeni fog, jó szórakozást. <3 :))

Reggel van.- Gondoltam, még továbbra is lehunyt szemmel, félálomban. Azt, hogy honnan tudtam, hogy reggel van? A válasz egyszerű. Egy : én csak a napfényre kelek fel, kettő: olyan erősen sütött a nap, hogy éreztem a testemen a meleg sugarait. Mivel az ablak felé fordulva feküdtem, (ahonnan besütött a nap) ezért megfordultam a másik oldalamra, továbbra is csukott szemmel. Valami testre feküdtem rá. Az illetőn póló volt, az biztos mivel a mellkasára hajtottam a fejem, meg a kezem és kitapintható volt szálkás izomzata. Nem törődtem ezzel, hisz ha én félálomban vagyok, akkor semmi sem érdekel.
- Megadod a számod, álomszuszék? - Kérdezte egy nagyon ismerős hang. De mint említettem engem ilyenkor semmi sem zavar és érdekel sőt mindenbe beleegyezek.
- Aham. - Válaszoltam, halkan csukott szemmel.
- Tudod a répatorta receptjét fejből? - Kérdezte, újra az ismerős hang.
- Nem hinném . - Válaszoltam ismét, mozdulatlanul.
- Akkor majd máskor supergirl . - Mondta ,,fájdalmasan" az ismerős hang.
- Ühüm. - Hümmögtem és ekkor jöttem rá, hogy kin is fekszem. Supergirl, répatorta ?! Ez csak egy ember lehetett ! Louis !
- Louis ! - Kiáltottam és azonnal felkeltem a mellkasáról (pedig kényelmes volt).- Te meg... hol van Rebekah ? - Kérdeztem és törökülésbe ültem, de a hangom továbbra is magas volt. Felvont szemöldökkel, viszont enyhén mosolyogva meredtem Louisra.
- Niallel elmentek a sarokra epres fagyit venni. - Mondta és ravasz mosolyra húzta a száját.
- És te...te egyáltalán miért bújtál ide? Várj! Harry tud arról, hogy itt vagy?- Tettem fel egy újabb kérdést neki.
- Olyan szexin aludtál, így hát idejöttem. - Mondta ragyogó szemekkel és 250 wattos mosollyal.- És, hogy Harry tud-e róla?..Nem!- Válaszolt, véglegesen a kérdésemre. Én elröhögtem magam és egy párnával megütöttem őt majd pedig előre dőltem, így hát az arcom besüppedt egy másik párnába.
- Héloo! Ha egy supergirl felkel, az biztos, hogy nem alszik vissza! - Kezdte a gyerekeskedést Louis.
- 5 percet. Oké?- Kérleltem a ,,gyerek" Louist, továbbra is úgy, hogy az arcom a párnában volt.
- Legyen. - Egyezett bele könnyen és rám dőlt.
- Louis! Elfogy az oxigén! - Suttogtam fuldokolva, mert valóban nem jutottam levegőhöz.
- Jah!Bocsi! - Felelte Louis s majd leszállt rólam, helyette átkarolt. A feje közel lehetett a buksimhoz, mivel éreztem, ahogy ki s be fújta a levegőt. Már azon kezdtem el tanakodni, hogy megfogjam-e a kezét, mikor valaki (vajon ki?!) elkezdett horkolni. Egyértelműen Louis volt az a disznó.
- Ne már! - Mondtam röhögve és megfordultam. A fejünk között 10 cm volt. Élveztem a közelséget, csak egy baj volt. A baj pedig az volt, hogy Louis csukott szemmel horkolt tovább.
- Naaa! - Nyafogtam, továbbra is röhögve és a kezemet az pofazacskójára tettem. Louis kinyitotta a szemét és rám mosolygott. Tuti, hogy neki is tetszett a közelség. A szemünk hol egymást, hol pedig a másik száját nézte. A romantikus jelenetet Harry zavarta meg.
- Louis! Mégis mit csinálsz te ennyi ideig  wc-én?! Siessél már, mert a géppel baj van! - Ordította Harry, a mellettünk lévő szobából.
- Igen, mit csinálsz ennyi ideig a wc-én? - Hülyéskedtem, Louissal
- Hív a természet! - Mondta. - 15 perc múlva a konyhában? - Kérdezett vissza, elővéve azt a gyerekes mosolyát.
- 15 perc múlva a konyhában. - Jelentettem ki, mire ő egy erőteljes yes-et suttogót, majd pedig felállt az ágyra aztán pedig leugrott róla közben azt ordítva, hogy: Superman!, és már ki is rohant a szobából. Én természetesen elröhögtem magamat. Hangokat kezdtem el hallani kintről.
- Te mégis mit csináltál Rebekah szobájában? Heh?- Kérdezte a semmiből Zayn és elhaladt a szoba ajtaja előtt. - Rád vártam, hogy ki gyere a budibóól!- Fejezte be a mondatát és a hirtelen a szoba ajtajába vettem észre. Csak úgy oda ugrott! Ijedtemben leestem az ágyról. Erre ő elröhögte magát.
- Bocsi, hogy rád ijesztettem..újra. - Kért elnézést Zayn aztán megkerülte az ágyat és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
- Hát, tudod Zayn! Tőled úgy látszik meg kell szoknom, ezt az ijezgetődit. - Feleltem mosolyogva.
- Kajoltál már? - Kérdezte amikor felhúzott a földről.
- Majd csak most fogok. - Válaszoltam és éreztem, hogy korog a gyomrom. Bláhh...
- Rebekah és Niall jégkrémet mentek venni, de lassan itt lesznek. - Mondta kedvesen.
- Tudom. - Vágtam rá. - Mármint..oké. - Javítottam ki magamat mert ezt a tény akkor tudtam meg amikor Louistól amikor vele feküdtem egy ágyon. Zayn afféle ,,mindent tudok" nézéssel méregetett mosolyogva, aztán megfordult és ki ment az ajtón és közbe mondta, hogy lazzanye a hűtőben, ha netán kérnék. Gyorsan átrohantam a fürdőszobába és kifésültem a hajamat meg megmostam az arcomat aztán pedig visszavettem a tegnapi ruhámat, mivel otthon hagytam a cuccomat amit el kellett volna hoznom Rebekahhoz (bár e miatt hívtak anyuék az este de mondtam, hogy megoldom). Így mentem a konyhába le, ahol már Louis várt rám.
- Na végre, hogy leértél! - Ordította nekem mosolyogva de aztán végig ment a szeme a ruhámon és elbambult.
- Öhm..igen ebbe voltam tegnap. - Mondtam rák vörös fejjel .
- Ez a ruha bármikor jól mutat rajtad. - Bókolt Louis.
- Köszi. - Feleltem halkan és oda mentem a hűtő mellé ahol ő állt. - Szóval akkor mi is a reggeli fogás? - Váltottam gyorsan témát.
- Lazanye vagy tej+cini-mini. Na melyik? - Kérdezte mosolyogva.
- Az utóbbi. - Válaszoltam magabiztosan.
- Egyet értek. - Dicsért meg és kinyitotta a hűtőt, hogy elővegye a tejet, addig én elővettem 2 tányért és kanalat meg a cini-minit a szekrényről. Elkészítettük aztán pedig leültünk a pult előtti székre enni.
-  Tegnap egy dolgot nem kérdeztünk meg tőled a fiúkkal.Te mindig cini-minit eszel? - Kérdezősködött Louis. Tegnap a fiúk este még kérdezgettek tőlem ezt-azt. Például van-e tesóm?, Hova járok suliba?, meghogy tudok-e répatortát készíteni. Az utóbbit ugye mondanom sem kell, hogy ki kérdezte.
- Nem helyette tükörtojást szoktam. Mert te igen? - Kérdeztem vissza.
- Alap. - Válaszolta, nevetve. - Mikor mész haza? - Kérdezett újra.
- Lassan-lassan. - Válaszoltam, kissé szomorúan.
- Haza kísérhetlek? - Kérdezte, csillagokkal a szemében. Én csak bámultam a két kék szemébe amik ragyogtak. Louis közelebb húzta a székét hozzám. Én továbbra is bámultam rá. Erre Louis felállt a székről és olyan közel lépett hozzám, hogy csak 5cm volt köztünk.
- Haza kísérhetlek, Kate? - Kérdezte újra de most már romantikusan.
- Kísérj! - Válaszoltam és a közelség miatt beleharaptam a számba és lenéztem a derekamra, amit Louis átkulcsolt, aztán újra felnéztem és ezért egy hajtincsem bele lógott a szemembe. Louis az ujjaival a fülem mögé helyezte az árva hajtincset. Újra hol egymás száját néztük vagy pedig hol egymás szemébe néztünk. Már csók közelségeben voltunk. Én az orrommal elkezdtem Louis orrával játszani, úgy mint az őzikék. Louis élvezte, mert elmosolyodott. Az orrom az övét dörzsölte. Ez olyan gyerekes, de mégis romantikus volt, egészen addig míg ajtó nyílást nem hallottunk és Niall oda nem rohant hozzánk, ordítva azt, hogy: Nekem is! Niall oda hajolt Louis és az én fejem mellé, így hát Louissal elhúztuk egymástól a fejünket.
- Na melyik ötök csinálja? - Kérdezte Niall, mozdulatlanul, vigyorogva.
- Gyere csak! - Invitálta a kezével Louis maga felé Niallt. - Ha ezt megismétled esküszöm, hogy répával fogok belőled répapörét készíteni. - ,,Válaszolt" Louis Niall kérdésére. Én szakadtam a röhögéstől.
- Itt meg mi folyik? - Lépett be a konyhába Rebekah kezében 2(!) zacskó jégkrém dobozokkal, amit a pultra rárakott.
- Áhh csak Louis sz...- Kezdett volna magyarázkodni Niall de Louis oldalba bökte őt. Rebekah ezen elmosolyodott. Liam jött le a lépcsőn kezében az én csörgő telefonommal.
- Jó reggelt! - Ordította köszönés képen, aztán pedig odanyújtotta nekem a telómat. - Ez ébresztett. - Tette hozzá. Elvettem tőlle és megnéztem, hogy mennyi az idő. 13:31 volt! Így eltelt az idő?!
- Haló! - Szóltam bele a telóba amikor, lenyomtam a fogadás gombot. 
- Szia, Kate! Apa vagyok - Köszönt apu a telóba.
- De ez anyu telója. Nem? - Kérdeztem furán.
- Ja de... Na mindegy. A lényeg, hogy el kéne indulnod haza. - Mondta a telóba apa.
- Ijj muszáj? - Kérdeztem nyfogva.
- Igen. - Jelentette ki egyszerűen.
- Renben..Szió! - Tettem le a telót. - Indulnom kell! - Mondtam a többieknek szomorúan.
- Várj! - Kiáltotta el magát Zayn és felfutott a lépcsön majd 20 mp re rá rohant is lefele, egy tollal meg egy papír cetlivel, amir körbe adott a fiúknak a tollal együtt.
- Itt a telefon számunk. - Nyújtotta át. - Rajongóknak nem oda adni! - Vágra rá, amin elröhögtem magam.
- Oké és köszi. - Feleltem mosolyogva. - Fel megyek hátha fent hagytam valamit. - Mondtam Rebekahhoz fordulva és már rohantam is felfelé a lépcsőn. Gyorsan össze szedtem a napszemcsit plusz a nyakláncom meg letéptem Emma asztalának a végén lévő papírcetlikből egyet és rá írtam a nevem meg a számom, és már rohantam is le. Oda adtam a cetlit Zaynnek.
- Hát akkor sziasztok! - Köszöntem el tőlük.   
- Szia! - Ordították a fiúk és átöleltek.
- Fiúk mindjárt megfulladok! - Mondtam amikor már fogyott az oxigén.
- Jah,bocsi. - Mondták egyszerre.
-Szia. - Öleltem ár végül Rebekaht is és ki mentem az ajtón. Louis futott utánnam.
- Hát te? - Kérdeztem.
- Mondtam, hogy haza kísérlek. - Válaszolta, nevetve. - Megígérted, hogy megadod a számod! - Mondta, és megfogta a kezemet. Éreztem, hogy a gyomromban valami csapkodni kezdi a szárnyát. Vissza szorítottam a kezét. 

Elmondtam a számomat,a mit ő gyorsan begépelt a telójába.
- Képet is kér. - Mondta mosolyogva.
- Kérjen. - Vágtam rá. Aztán megálltam, hogy tudjon egy jó képet csinálni rólam.
- Briliáns. - Dicsérte meg a képet. Amikor lefényképezett, akkor is fogta a kezemet. Egész haza úton fogta a kezemet. Rengeteget röhögtem rajta. Sajnos hamar a házunk elé értünk, mert nem lakom valami távol Rebekahtól. Kb. 10 perc gyalog.
- Hát itt is volnánk. - Mondtam legörbült szájjal. Louis a ház felé fordult, továbbra is úgy, hogy fogta a kezemet.
- Kúl. - Dicsért újra csak, most a házat és közelebb lépett hozzám, majd pedig a kezét a derekamra helyezte. Újra 5 cm volt közöttünk. Mindig 5 cm, mintha figyelmet fordítana arra, hogy 5 cm legyen.
- Örülök, hogy Rebekah bemutatott téged, supergirl! - Mondta halkan, mosolyogva.
- Én is, superman! - Feleltem én is halkan és a kezemet a nyaka köré kulcsoltam. Szemeink egymás ajkát mérték fel.
- Megpuszilhatlak? - Kérdezte suttogva, Louis.
- Meg! - Válaszoltam én is suttogva. Louis közelebb hajolt és megcsókolt.

 Ez a csók szelíd ,lágy és romantikus volt. Még egyszer megcsókoltuk egymást, ez már vadabb volt de még mindig romantikus. És harmadjára is. Ez volt a búcsú csók. Ezután az ajkaink távolabb voltak egymástól és kinyitottuk a szemünket. Louis elmosolyodott, és megpuszilta az arcomat.
- Szerintem ideje be menned, mert a hugod mindjárt kiesik az ablakból. - Mondta mosolyogva. Oldalra néztem ahol az ablak mögött valóban ott volt Ashley. Mikor észrevette, hogy nézem elkezdett integetni (?!).
- Szia! - Köszöntem el Louistól.
- Majd hívlak, supergirl! Szia! - Köszönt el ő is. A kezeink elengedték egymást. Én felszabadultan léptem be az ajtón.
- Megjöttem! - Ordítottam amikor már becsuktam az ajtót. Éreztem, hogy elpirulok és, hogy a szám a fülemig ér. Azt kívántam bárcsak újra ott állnék Louis előtt.
- Na végre! Nagyszerű hírem van számodra! - Jött le anya a lépcsőn mosolyogva. - Öhm.. kislányom minden rendben? - Kérdezte szintén anyu amikor észrevette az élettel tele arcom. Körülnéztem, hogy apu itt van-e. Szerencsére nem volt, így hát alig halhatóan odasúgtam anyunak, hogy: fiú. 
- Úúú.. akkor majd beszélünk erről! - Mondta anyu még nagyobb mosollyal.
- Na de mi a jó hír? - Váltottam az eredeti témára.
- Ian, Nina és Tami jönnek majd a jövőhéten ! - Mondta anyu, mire én elsikítottam magamat. Ian az a nagybátyám teljes neve Ian Somerhalder. igen aki a vámpírnaplókban szerepel. Nina a barátnője neki a teljes neve Nina Dobrev, igen ő is a vámpírnaplókban szerepel. Tami az unokatesóm. Félreértés ne essék, ő  nem Nina és Ian gyereke. Ő anyu másik tesójának a lánya. Tami nagyon közel áll hozzám, szinte olyan mintha a tesóm lenne. 
- De jóó! - Ordítottam.


Remélem tetszett :D <3