5.Fejezet: A mindent tudó, Ian nagybátyám

Hát itten is van az 5 rész. Remélem tetszeni fog, macikák! :) Jó szórakozást! :)

Sajnos minden egyes nap le kell feküdni, de még fel is kell kelni. Sajna. Pedig én annyira szeretek aludni. Na de mindegy...A baj csak annyi, hogy nyáron csak is egy dologra kelek fel. A napra. Annak mindig rám kell sütnie a sugarait reggelente. Ez fenomenális egy érzés. Mondjuk most ez esetben valóban az volt, mert ha valaki előző este AlianVSPredatort nézett az ő nagybátya miatt, az őrül, hogy végre világosság van.
Kinyitottam a szememet és felültem. Fáradtan néztem körbe a napsütötte szobámban, amikor hangokat hallottam magam mellett. Körbe néztem, de rajtam kívül csak Tami volt ebben a szobában. Hirtelen eszembe jutott, hogy tegnap este Iant megkértük Tamival, hogy nézzen be az ágy alá nehogy ott legyen valami predátor, vagy alian figura. Szép lassan és nyugalom megőrzően hajoltam oldalra, hogy benézzek az ágy alá. Semmi nem volt ott. Akkor ki beszél?! Mikor vissza hajoltam, elgondolkoztam azon, hogy mi van ha a szekrényből beszél valaki. Mint a Narnia. Villámgyorsan ugrottam ki az ágyból és nyitottam ki a szekrényemet. A szekrény ugyanolyan volt. Körülnéztem a szobába, és Tamin akadt meg a tekintettem. Tami beszélt, nem is inkább susogót álmában. Én meg még a Narniára gondoltam ?! Mosolyogva mentem ki a szobából egyenesen a fürdő szobába ahol rendbe tettem magamat, aztán pedig lábujjhegyen lementem a lépcsőn egyenesen a konyhába. Ott kivettem a hűtőből egy túró rudit és kinéztem a csap mögötti ablakon. A postás pont akkor dobta be a leveleket a postaládikónkba, aztán elhajtott. Gondoltam kimegyek és behozom a leveleket, úgy mint az amerikai filmekben. Gyorsan felvettem egy kinti papucsot, kinyitottam az ajtót és kirohantam a postaládához, egy szál hosszú pólóban, cica gatyában meg az imént felvett papucsban.
Kinyitottam a ládát, kivettem a levelet, aztán vissza zártam a ládát és vissza rohantam a házba. Becsuktam az ajtót és a konyhába mentem. Ott ledobtam a leveleket a pultra és elindultam a hűtő irányába, azzal a céllal, hogy készítek palacsintát, amikor észere vettem az egyik levélen azt a nevet, hogy: Zack Ellwed.

Visszafordultam és felkaptam a levelet, majd pedig kibontottam azt. Zack küldte Olaszországból.( Zack imádja a különböző nyelveket, és pont ezért van most Olaszban a nagynénénknél és annak családjánál. A nyelv tanulása érdekében. Majd csak július közepén jön haza, addig is skype-olunk vele meg ő képeslapokat küldözget  hetente nekünk.) Zack az egy perccel idősebb bátyám.  Izgatottan nyitottam ki a levelet, amiben egy kép volt  meg egy papír amire Zack írt. A képen ő volt fürdőgatyában és nevetett, nyakában az unokahugúnkkal (föndör-pöndör szőke haj, gyönyörű kék szem, 2 éves múlt) aki szintén nevetett és Zack előtt pedig az unokaöcsénk (szőke haj, gyémánt kék szem, 5 éves)állt mosolyogva, hüvelykujját előre mutatva. A kép a tenger parton készült. Megfordítottam a fotót és a hátuljára ez volt írva: Daviddel és Annnel. Ezek után a levelet is elolvastam...Röviden annyit ír le, hogy nagyon jól érzi magát és az Olasz nyelv nagyon klassz nem is beszélve az olasz lányokról. Zack egy nagyon jó képű fiú, aki kosarazik és még jól is tanul. Biztos, hogy buknak rá az olasz lányok, de ebbe inkább bele sem gondolok... Mosolyogva tettem le a levelet vissza a pultra és kezdtem bele a palacsinta sütésbe. Már 15 perce főzöcskésztem, amikor valaki megszólalta a hátam mögött.
- Jó reggelt, beszari! - Kívánt jó reggelt... Ian. Ez tuti, hogy ő volt mert, tegnap este adta ezt a becenevet.
- Jó reggelt, neked is! - Fordultam meg mosolyogva, aztán úgy döntöttem, hogy megszívatom Iant, így hát mögé néztem és lehervadt a számról a mosoly. Úgy tettem mintha tényleg lett volna valaki mögötte.
- Meg ne ijedj, de valami van mögötted. - Mondtam ,,riadtan". Láttam, hogy Ian nem az, hogy betojt volna, hanem keresztbe fosta magát. A szívatás be is vált volna ha én nem nevetem el magamat.
- He-he, nagyon vicces. - Mondta nevetve. - Vigyázz mert mindjárt oda ég! - Kiáltotta hirtelen a palacsintára mutatva. Én villámsebességgel fordultam meg de... a palacsintának semmi baja nem volt. Szúró szemekkel fordultam meg Ian felé, aki egyik szemöldökét felvonta és a száját féloldalas mosolyra húzta.
- Tanulj a beszari mestertől. - Felelte dicsőn, a kezét magén végig mutatva. Én ekkor elröhögtem magamat.
11 óra környékén már sikerült mindenkinek felébredni. Anyuéknak, meg a többieknek megmutattam a levelet amit Zack küldött. Mindenki boldog volt. Aztán úgy 1 óra környékén Tami emlékeztetett arra, hogy Louis 2-kor itt lesz, szóval ideje lenne készülődni. Magyaránt Tami annyit mondott, hogy kifesti a körmömet, pirosra.
- Szerintem ez így jó. - Mondta Nina és az ágyamra dobott egy kollekciót.

- Rendben. - Feleltem mosolyogva és gyorsan felvettem. Ashley ragaszkodott ahhoz, hogy be legyen fonva a hajam, így hát ő elkezdte fonógatni a hajamat, közben Nina és Tami a lesifotósokról kezdtek el beszélgetni velem.

Pontosan 2 órakor csöngettek. Fülig érő vigyorral mentem le a lépcsőn, nyomomban Ninával,Tamival és Ashleyvel. Apu, anyu és Ian a nappaliba nevettek valamin.
- Kate! Létszíves fél négyre itthon legyél. - Mondta apu, amikor elhaladtunk mellettük.
- Úgy lesz apu! - Vágtam rá.
- Mi idáig kísértünk. - Mondta Ashley és Ninával, meg Tamival egyszerre huppantak le egy fotelre. - De érezd jól magad! - Felelte Tami.
- Okay. Sziasztok! - Ordítottam és oda futottam a bejárati ajtóhoz, aztán lenyomtam a kilincset és Louissal találtam magamat szemben.
- Helóó! - Kiáltotta Louis.
- Szia! - Köszöntem én is neki és bezártam az ajtót, majd pedig elindultunk.
- Képzeld mit ettem tegnap. - Mondta Louis.
- Had találgassak én! - Kérleltem őt.
- 3 tippig. - Tette fel a feltételeket Louis, a mutatóujját felmutatva.
- Jó! - Vágtam rá. - De mi a nyeremény? - Kérdeztem.
- Ez egy jó kérés. - Felelte Louis és ,,gondolkozva" elbambult.
- Jöhetsz a hátamon. - Jelentette ki.
- Szupiiiii. - Visítoztam.
- Akkor, mi az első tipp? - Kérdezte mosolyogva.
- Répa. - Vágtam rá.
- A válasz...rossz! Mi a második tipp? - Mondta hangosan olyan műsorvezetős stílusban.
- Répa....torta.Répatorta! - Tippeltem újra, továbbra is izgatottan.
- A válasz....rossz! Mi az harmadik és egyben utolsó, tipp? - Felelte ugyanúgy ahogy előbb. Na itt már el kellett gondolkodnom, azon, hogy mit ehetett tegnap, Louis.
- Répa...süti?Répasüti? - Tippeltem, kérdezve.
- Igen Rebekah sütötte. - Lazult el Louis. - Mármint a válasz...helyes. - Tért vissza a műsorvezetős Louis.
- Ez az! - Örvendeztem.
- Jöhetsz a hátamra. - Felelte Louis szelíden majd megállt mire én ráugrottam a hátára. Így mentünk tovább.

- Mi legyek? - Kérdezte.
- Traktor. - Mondtam gyerekesen, mire Louis gyorsabban ment, közben olyan hangot kiadva mint egy traktor.
- Mi lenne ha elmennénk a közeli játszótérre? - Kérdeztem, kedvesen.
- Benne vagyok, de akkor kormányozz ! - Felelte, mire én átkaroltam hátulról a nyakát és megpusziltam az arcát. - Hm..a superman dzsipiesz bekapcsolva. - Mondta, aranyosan amikor megpusziltam. - Mond merre. - Tette hozzá, kedvesen. Kábé 10 perc múlva ott is voltunk a játszótéren. Onnan tudtam, hogy itt van játszótért, mivel Ashleyvel és Zackkel kiskorunkban gyakran jártunk le anyuákkal ide.Különös módon a játszótér üres volt, de ez minket Louissal nem érdekelt.
- Hintaaa! - Ordította el magát, s majd oda szaladt a hintához (én továbbra is a hátán), aztán az egyik hinta elé letérdelt és beleültetett engem abba a fekete nyeregbe, aztán ő is beleült egy fekete nyeregbe ami mellettem logót. És elkezdtünk hintázni, közben pedig alkottunk egy verset ami így szól:
                                                    Supermen és Supergirl,
                                                    répatortára várnak,
                                                    Supermami megsüti
                                                    és máris zabálnak.

Ezt a verset elneveztük ,,Super himnusznak". Szóval ezt szavaltuk egész végig. Aztán Louis kiugrott a hintáról és megállította az enyémet, aztán pedig felemelt (mint amikor esküvőkön a férj a menyasszonyt) és odavitt a mászókához. Ott lerakott engem.
- Nem lesz izomlázad? - Kérdeztem mosolyogva.
- Ha tőled lesz az nem baj. - Vágta rá mosolyogva. A szeme az enyémet nézte, ahogy az enyém az övét. Aztán a vállam mögé nézett ahol a mászóka volt fél méterre.
- Kis koromban ezt szerettem az egyik legjobban. - Mondta mosolyogva a mászókát nézve.
- Hányszor tudtál fel mászni rá? - Kérdeztem és megfordultam.
- Nem a mászás miatt szerettem. - Felelte.
- Hát akkor? - Kérdeztem újra.
- A mászóka tetején szerettem lenni. - Válaszolta. A hangja nyugodt volt és boldog. - Felmászunk? - Kérdezte és éreztem a hangjából, hogy mosolyog.
- Persze. - Mondtam gyerekesen és felmásztam rá, aztán Louis is. A mászóka tetején Louis oda ült mellém és megfogta a kezemet.
- Énekelj valamit, létszíí. - Kérleltem, gyerekesen.
- Na és mit? - Kérdezte boldogan. Kicsit gondolkoztam ezen majd így szóltam:
- Jason Mraz: I'm yours-ot. - Jelentettem ki.
- Oké. - Felelte és szór fogadóan el is kezdte. Az éneklés közben mindvégig fogta a kezemet, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

 Végül a szám végén felemeltem a fejemet a válláról.
- Ügyes voltál. - Dicsértem meg, suttogva.
- Örülök, hogy tetszett. - Felelte ő is suttogva. A szánk között újra az a 5 centi volt, mire mi elmosolyodtunk Louissal, aztán megcsókoltuk egymást.

 A csók lágy, szelíd, aranyos és romantikus volt egyben. Ez egy tökéletes csók volt. Miután az ajkaink eltávolodtak, egymás szemébe néztünk, amikor a telefonom csipogni kezdett. Mosolyogva nyúltam érte és néztem meg. Csak egy gmail volt, azonban az idő negyed négy volt.
- Fél négyre otthon kell lennem. - Mondtam Louisnak szomorúan miközben a telómat vissza raktam a zsebembe.
- Akkor indulunk. - Mondta mosolyogva. Ezután lemásztunk a mászókáról és elindultunk haza. Haza fele úton Louis elmesélte, hogy lesz egy interjújuk a fiúkkal jövőhéten, meg, hogy Július elején elmennek Harryiék tengerparti házukhoz Rebekahval meg Harry szüleivel. El is hívott engem az utóbbira, mire én igen-t válaszoltam de azért mondtam még neki, hogy anyuékat megkérdezem. És ekkor értünk a házunkhoz. Nem mentünk az ajtó elé, helyette a ház előtt lévő kis kerítéseknél álltunk meg.
- Akkor...Szia, Kate! - Mondta mosolyogva és a kezét a derekam köré fonta.
- Szia, Louis! - Feleltem és a karomat a nyaka köré kulcsoltam. Ezután Louis lentebb hajolt és megcsókolt, kétszer. Aztán adott egy puszit az arcomra, rám mosolygott megfordult elment. Én a lábamat nézve mentem az ajtó elé és nyitottam volna ki de az ... nos az nyitva volt és a lábam előtt egy másik lábat láttam aki fekete zoknit hordott és nagyobb volt a lába. Lassan néztem felfelé. Ian állt ott mindent tudó mosollyal a száján.

-Ööö...- Kezdtem volna a mondatomat de csak ennyi jött ki a torkomon.
- Gyere csak be. - Mondta Ian továbbra is félmosollyal a száján és odébb ment, hogy betudjak menni. Ezután bementem, Ian pedig becsukta az ajtót.
- Mennyit láttál? - Kérdeztem félénken, mosolyogva.
- Eleget. - Válaszolta nevetve Ian, mire én a mellkasába ütöttem. - Jöhet az AlianVSPredator 2? - Kérdezte Ian boci szemekkel.
- Jöhet.De! Többet nem leskelődsz! - Mondtam a mutató ujjamat felemelve aztán pedig kinyújtva a kezemet, hogy kezet fogjunk. Ian fájdalmas arcot vágott kb. 5 másodpercig, aztán ellágyult az arca és kezet fogott velem.
- Legyen. - Mondta egyik szemöldökét felvonva, így hát olyan ,,fenséges" sugárzása lett, aztán elmosolyodott. - Szólok a többieknek, hogy megérkeztél és, hogy mindjárt kezdjük a filmet! - Felelte és mutatta a tenyerét. Én bele csaptam és mind a ketten ordítottunk egy olyat, hogy: Bumm!. Ez a mi pacsink Iannal. Ezután Ian felszaladt a lépcsőn, én pedig nevetve készítettem el a pattogatott kukoricát.