1. Fejezet : A találka

Itt is van az első rész. Remélem tetszeni fog nektek :))

Végre, újra a saját ágyamban kelni. Már igazán hiányoltam ezt az érzést, hisz már jó pár hete nem aludtam az én puha francia ágyamban, helyette a nagyiéknál lévő sima kis egyszerű ágyban teltek az estéim. De most újra itthon. - Gondoltam és kikeltem az ágyból, majd pedig odamentem az ágyam előtti falon logó tükörhöz, amin ártatlanul lógtak a vakációs programjaim, és megnéztem, hogy mit is tartogat a mai nap nekem.

- A mai terv. - Mondtam és végig húztam az ujjamat a tükrön lévő cetliken. - Találka Sarahval a Starbucksban, majd pedig, átmegyünk hozzá, és ott is alszom. - Olvastam fel magamnak a cetlin lévő feliratot. - Pazar. - mondtam mosolyogva, és elindultam a fürdőszobába, hogy kifésüljem a hajamat, mivel, hogy a tükörben sikerült észrevenni azt a tényt magamon, hogy a hajam akárcsak egy oroszláné, meg még természetesen a reggeli felfrissüléshez is kell.  Azaz arcot kell mosni. A fürdőszobába érve nyúltam a keféért, de valaki megelőzött. Nos ez a valaki az bizonyára az én 2 évvel fiatalabb kis hugicám volt, Ashley.

- Bocsi ! - Mondta, egyébként szívből, de fáradtan.

-Őöö - mondtam, volna a mondatot de...de Ashley haja az. Hát az nem oroszlán volt hanem.  Nem tudom mi volt, mivel, hogy egy állatnak van nagy sörénye, az már pedig az oroszlán. De Ashley az... Hát én biztos, hogy nem ismerek egy ilyen állatot sem, akinek ekkora lenne a sérója, mint Ashleynek reggel.

- Neked nagyobb szükséged van rá ! - Mondtam, és amint kimondtam a mondatot, röhögésbe kezdtem.

- Nagyon vicces. - Mondta Ashley, amikor már majdnem sírtam a röhögéstől.

- Hát, hugi őszintén?! Az! - Mondtam, és újra röhögésbe kezdtem.

- Miután kiröhögted magadat, légyszíves gyere ide és csomózd ki a hajamat. - Mondta, mosolyogva, mert azért Ashley nem az a fajta ember, akin hogyha nevetnek megsértődik. Sőt van, amikor ő röhög velünk.

-Oké, oké csak még egy percet. Huh. Oké add a kefét- mondtam, amikor már sikerült kontrolálni magamat a röhögés ellen. Ashley odaadta a kefét, amivel megpróbáltam kicsomózni a szőke, kócos haját. Hát én magam sem gondoltam, de Ashley hajának a kibobozása, ahhoz, hogy a régi szőke vállig érő haja legyen, kellett negyed óra!

- Hát, nagyon köszi ! - Mondta majd pedig kiviharzott a fürdőszoba ajtaján. Ashley nem az a fajta érzelgős ember, viszont hatalmas szíve van! Ezek után én is megfésültem a hajamat, arcot mostam, és lementem a lépcsőn, hogy reggelizzek. A konyha előtti étkező asztalnál, apa és anya már ott ültek, és szerintem valami munka ügyről lehetett szó, mivel, hogy aligha értettem azokat a szakszavakat.

- Sziasztok! - Mondtam nekik, és adtam mind a kettőjüknek egy-egy puszit.

- Szia kicsim! - Köszönt anya is és aztán apa is.

- Csináltam tükörtojást, de külön csináltam neked a kedvencedet is amire rá van a sajt sülve. - Mondta anya, mosolyogva és a fejével a konyhai pult felé bökött, ahol ott voltak a tükörtojások egy nagy tányéron.

- A narancslé a hűtőben - Mondta apa. A szüleim a mennyországot biztosítják nekem, és Ashleyinek is.

- Ú de jó köszi. - Mondtam hálásan és boldogan a szüleimnek, és elindultam a konyhába. A konyhában kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem a narancslét, aztán pedig kiszedtem egy tányérra a tükörtojásomat is és leültem anyáékhoz az asztalhoz.

- Hogy aludtál az este kicsim? - Kérdezte anyu.

- Mélyen. - Mondtam, amire apu elmosolyodott.

- Kate, ma lesz Rebekahával a találkozód a Starbucks-ban és aztán ott is alszol náluk ? - Kérdezte apu.

- Aham. - Válaszoltam büszkén, mosolyogva.

- És a találka 2-kor lesz? - Kérdezte anyu.

- Aham. - Válaszoltam továbbra is büszkén és mosolyogva.

- Rendben, de apád odadob a Starbucks-ba. Oké ? - Mondta anya, kissé szigorúra fogva a szót

- Oké. - Vontam vállat, és levágtam egy kis darabot a tükörtojásból, s majd bekaptam.

- Viszont légyszíves óvatosan járjatok-keljetek Rebekahval, mert azért Londonban is forr az élet. Oké? - Mondta apu.

- Há hu háá... Ez forró! - Mondtam, amikor bekaptam a tükörtojást. - Oké,oké.- Válaszoltam végül miután beleszürcsöltem a narancslébe.

- Hazajössz te majd magad? - Kérdezte anyu.

-Persze majd Rebekah hazakísér. - Mondtam mosolyogva.

- Rendben. - Válaszolták egyszerre anyáék, és meghatóan egymásra néztek. Szerintem még szokniuk kell, hogy a lányuk már nem is olyan kicsi lány. Reggeli után még egy kicsit elfoglaltam magam, aztán pedig felvettem egy piros gatyót, egy fehér pöttyös pólóval meg egy fekete magassarkúval, kiegészítőként a kedvenc nyakláncomat akasztottam a nyakamba.

 Apu a megbeszéltek szerint kidobott a Starbucksnál kocsival, és jó szórakozást kívánt. A Strabucksnál Rebekah már várt rám. Számos ember őt sasolta. Rebekah nos... Rebekah egy szép lány, mindig mosolyog akárcsak én, de az ő bátyja sztár, az ő bátya az Harry, Harry Styles.

- Szia! - Mondta és megöleltük egymást. - De csini vagy ! - Mondta újra mosolyogva.

- Hellooo! - Köszöntem én is neki. - Köszi nemrég kaptam a rucit. - Mondtam, természetesen mosolyogva.

- Na de mit vegyünk kisasszony? - Kérdeztem és átkaroltam a kezemmel őt.

- Egy kakaóóót ! - Gyerekeskedett Rebekah.

- Kakaót a kisasszonynak? - Kérdeztem vissza felvont szemöldökkel, még most is színészkedve.

- Nem. Egy kávét! - mondta felnőttesen Rebekah.

- Rendben. - Válaszoltam, és aztán mind a ketten elröhögtük magunkat. Miután megvettük az italokat, úgy döntöttünk Rebekahval, hogy elindulunk hozzájuk és majd közben elszürcsöljük az innivalóinkat.

- Na és Harrold, hogy van? Milyenek a bandatársak? - Kérdeztem érdeklődve.

- Jól van és nagyon jól kijönnek, mintha tesók lennének, szóval nekem van pluszba 4 bátyám. - Mondta mosolyogva. Jut eszembe, téged még be sem mutattalak a srácoknak! - Kiálított Rebekah felderítően.

- Hát nem. De engem nem is zavar. - Nos, valóban nem zavar, és nem is szeretném, hogy Harry sztárrá válása félbeszakítsa a Rebekahval való igen régi (óvi óta ismerjük egymást, és a szülök jó barátok) barátságunkat. Miközben ezen gondolkodtam, Rebekah elővette a telefonját és felhívott valakit, s így szólt a telóba:

- Szia! Ahha. Jól. Ott vannak. Meddig? Úú az szuper. Igen jön. Rendben. Szia ! - Tette végül le a telót, de még mielőtt kinyomta volna a készüléket, valaki beleordította azt a telóba, hogy: Ki az a Kate ? Szereti a répát?

- Kivel beszéltél? - kérdeztem Rebekhát.

- Harrold. - Mondta halkan.

- És ki volt az aki beleordított a telóba ?- kérdeztem újra.

- Majd meglátod. - Mondta titokzatosan Rebekah.

- Egyébként tudom a fiúk nevét! Liam, Zayn, Louis, és a te drága egyetlen Niallod. - Mondtam Rebekhának mosolyogva.

- A Niallos dolog titok. - Hívta fel figyelmemet mutatóujját sokat sejtetve felmutatva.- De jól tudod a nevüket. - Mondta elismerően.

- Hát a memóriám, az ész! - Rikkantottam mosolyogva. Egyébként pár száz méterrel Rebekah házuk előtt már hallani lehetett Harry hangját, ahogy énekelt. Hallottam más hangokat is. Egyből rájöttem, hogy az egész banda ott van Rebekahéknál, de nem szóltam, nehogy elrontsam a kedvét. A hangokra visszatérve. Hallottam egy vékonyabb lágyabb hangot a sok közül. Meg is kérdeztem Rebekaht, hogy az ki, mire ő azt mondta, hogy: Lo... - De félbehagyta és annyit mondott, hogy majd meglátom. Amint beértünk a házba Rebekah felvezetett a lépcsőn, egyenesen Harry szobájába. Aztán amikor Harry szobájának ajtajánál álltunk azonnal áthatolt a testemen egy adrenalin löket, aztán Rebekah lenyomta a kilincset és már Harry szobájában voltunk. Harry az ágyán ült mellette egy szőke hajú fiúval. Az ágy előtt a fotelen pedig egy fekete boci szemű fiú ült, mellette egy másik barna hajú fiúval. A fotel melletti számítógépes asztal előtti széken pedig egy másik fiú ... nos repült, és azt ordította, hogy: Superman!

- Jézusom Liam jól vagy? - Kérdezte Rebekah a barna hajú fiútól akin a supermanos fiú fetrengett.

- Persze, csak Louis épp a gravitációt próbálja megtörni. - Mondta a barna hajú fiú. Végig néztem még egyszer a társaságon, de amikor a supermanes fiúra néztem találkozott a tekintettem vele. Hisz... Bámult engem. Harry felkelt az ágyról odajött hozzám (ezért kizökkentett a supermanes fiúval való szemkontaktusunkból).

- Halii ! - köszönt Harry és fél karral átkarolt.

- Sziaaa !- köszöntem neki mosolyogva.

- Fiúk ő itt a húgom legjobb barátja, Kate. - Mondta a fiúknak.

- Szia ! Niall vagyok.- köszönt a szőke hajú. - Ki éhes mert én szörnyen, és megkívántam a jégkrémet, szóval akar valaki jönni ? - kérdezte és körülnézett.

- Én jövök pláne ha jégkrémről van szó ! - felelte Rebeka, és már el is tűntek.

- Én Liam vagyok. - Integetett a barna hajú fiú a fotelből.

- Én Zayn ! - Mosolygott rám a fekete hajú. Ezek után mindenki supermanre nézett, így hát én is rá néztem. Superman még továbbra is engem bámult, majd miután feleszmélt felkelt Liamről és odajött elém (Harry ilyenkor már visszaült az ágyra).

-Hé skacok gyertek már segíteni! - Jött egy hang lentről. Ez biztos Niall volt.

- Oké !-  Ordította vissza Zayn, és lementek Liammal és Harryvel lefele. Szuperman maradt, és ketten maradtunk a szobában

- Louis vagyok, de szólíts csal Louinak. - Kérte és rám mosolygott. Én elpirultam, hisz ez a Louis szörnyen helyes.

- Én Kate... - Mondtam fülig érő mosollyal, és rák vörös fejjel. Louis a gatyája hátuljába nyúlt és elővett egy megmosott meghámozott répát, aztán pedig elfelezte és felém nyújtotta.

- Szereted a répát ? - Kérdezte, kedvesen.

- Aham. - Válaszoltam mosolyogva.

- Kéred a másik felét ? - Kérdezte.

- Úúú aha. - Válaszoltam gyerekesen. Aztán Louis kezéből elakartam venni a répát, de az ujjaink összeértek és..és megsimogatta a kezemet.

 A keze olyan puha és finom volt. Ezután felnéztünk egymás szemébe, a kezeink továbbra is egymást simogatták. Louis az orrom alá nézett, a répát a másik kezébe vette, aztán pedig a kezét végighúzta az ujjaimtól fel a kezemen, a karomon, a vállamon. Majd megsimogatta az arcomat. Én megfogtam a kezét, amik immár az arcomat simogatták. Elmosolyodtam és egy pillanatra lehunytam a szememet mosolyogva. Hallottam, ahogy Louis közelebb lép. Reflexből kinyitottam a szememet. Louis szája és az én szám között körülbelül már csak öt centi volt.

- Gyönyörű vagy ! - Mondta Louis csillogó szemekkel.

A szívem szaporán vert. Éreztük egymás leheletét.